Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

277 runk egyesülni, hogy egy lélek és egy szív legyünk. Kérünk, pártoljatok. Bizottmányunkhoz, mely Insbruckba indul, nevezzetek tagokat, kik buzgóságokkal kivánatainknak még több érvényt adjanak. Tegyétek ezt a testvériségért. Ha szintén a Szerémség a mi vajdaságunk alá esend is, ezzel a Bán hatalma nem csökken, mert erkölcsi befolyása a Dunán át Bácskára, a Bánátra és Baranyára ki fog terjedni.« E forradalmi és gőgös beszéd sok horvátra keserítőleg hatott. A Szerémség a győzelem távol jövendőjében Eris almájaként látszott csüggeni a két nemzet közt. Szerémhez egyébiránt a horvát bánnak csak a magyar Alkotmánynál fogva lehetett joga, de miután a horvátok azt szét szaggatták, forradalmi eszmék szerint Szerém, mint a szerbektől lakott terület, inkább a Vajdát illette volna. A catholicus Clerus kinosan tűrte el a Bán esküvését a patriarcha kezébe. De ezen pontot érintetlenül kellett hagyniok, nehogy szakadást idézzenek elő, — a Szerémség kérdése azonban oly kényes nem volt, hogy vita tárgyául ne tehették vala. Némely világiak és többen a Clerus közül tehát hozzá szólltak alig rejtett keservvel. Osegovics püspök fejtegeté, mennyire nem volna tanácsos megelé" gedni az erkölcsi hatással, mit a patriarcha a Bánnak a Sz('rémségre nézve jelölt ki. Clara pacta, boni amici, kiáltá cl magát. De mind e vitának Gáj illyr tömegeitől támogatva hamar véget vetett, átalában a patriárcha nézetei mellett nyilatkozván. Egyébiránt a leendő Vajdaság és Horvát Ország közötti szövetség a Zágrábi Gyűlésen is hasonlón mint a Kárlováczin csak átalánosan jelentetett ki s természetének s részleteinek magyarázata itt is eszélyesen kerűltetett s vegyes küldöttség által ki dolgozandónak határoztatott. A patriarcha tehát s a kárlováczi küldöttség megelégedésökre végzék Zágrábi föladatukat, de ha ott föl bátorítottaknak érzék magokat, reményök egy más teréről, Csehországból, a prágai véres esemény hire csüggesztőleg hatott reájok. 30. §. A bán és a patriarcha külön küldöttségeiket Insbruckba vezették, a bétsi nyugtalanságok elől oda vonult Császári udvar elébe. A küldöttségeknek a Császár által miképi fogadtatására a közfigyelem országszerte feszülten várakozott. Kik a viszályoknak a magyar és a két szövetséges