Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

253 s ha még 20 ezer embert, és 20 ágyú telepet kapna, mindent oda át tartana meg, engem pedig itt hágy a legkétségesebb helyzetben. Nem fogom elfelejteni jufi 15-ét, a mikor 8000 ember és 22 ágyú ellen 2 század gyalogsággal és 5 század gyalogsággal állottam, s teljes hat óráig akadályoztam az ellenséget Etskára betörni ; sikerűit ugyan őt veszteségével vissza vonulásra kénszerítenem, de láttam is azon alkalommal helyzetem veszélyteljes voltát. Szegény Bánság, szegény haza ! Ha Magyarország nem köt békét, veszve van. Mi tudunk és fogunk egyes harczokat vívni, de arra, hogy egészen legyőzzük őket, ágyúk kellenek és 40 ezernyi hadsereg« stb. Egy másik levelében így írt a hazafias s aggódó Ezredes: »A nemzetőrség bizonyosan igen szép, de nem nyújt segítséget; sem fegyelem, sem fegyver, sem tisztek! A torontáli népfelkelés — Landsturm —• 30 csajkás előtt megfutamodott; a ministerium és az Urak azt gondolják, hogy az valami segítség, de kérdezze ön meg akármely hadi embertől, váljon nem inkább akadály-e legtöbb esetben? stb.« — Egyébiránt azon nézet, hogy a nemzetőrséget merő száma még hasznos hadakozó tényezővé nem teszi, osztva volt a Ministerelnök gróf Battyányi által is, ki Juli hóban a bánsági kir. biztoshoz intézett rendeletében azt mondá: »miképen fegyveres erőt ellenség elébe küldeni a nélkül, hogy az hadi fegyszabályok alá ne rendeltetnék, annyi volna, mint nem csak Nemzetünk dicsőn érdemlett harczias és vitéz hirét koczkáztatni, de a hazát is nagy veszélynek tenni ki«, s azon utasítást adá, hogy minden kiinduló nemzetőrség a hazatéréséig hadi törvények alatt álljon, s minden főhadi szálláson hadi Ítélőszék állíttassék, mely a hadi fegyelem elleni vétségek fölött Ítéljen. Kiss Ezredest azonban sem idegenkedése a rendezetlen csapatoktól, sem aggodalmai a haza megmentése fölött nem lankasztották vitézsége s honszeretete kifejtésében, valahányszor arra alkalom és kötelesség hivta föl. Az ő táborával szemközt a felkelők máierősen körül árkolt perlaszi tábora ezen időben 15 század végvidéki gyalogságot s vagy 20 ágyút számlált, a felváltva benne tanyázott több ezernyi fegyveres népségen kívül, mely utóbbi is többnyire végvidéki lévén, fegyverhez sokkal gyakorlottabb volt a mi népseregeinknél. A perlaszi tábor parancs-