Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

243 a magok loyalitásának napfényre hozatalára, kitetszett a követválasztási eljárásból is, melyre ők sokkal számosabban mint az épen akkor Nemzetőri minőségben előőrsi szolgálatokat tevő németek jelentek meg, és a szóba hozott belügyministert közakarattal Versecz képviselőjének választották meg. Midőn a verseczi Szerbekről szóllunk, lehetlen meg nem említenünk a helyben székelt _g. n. e. püspököt Popovics Istvánt, ki azon időtájban Kárlováczról haza érkezett, s a lázadás indokai s barbár harczmódja felől teljes rosszalással nyilatkozott, s azontúl is szünetlenül ^ törvényes irányban igyekezett népére hatni. Sőt a hatóság működését egyes tárgyokban tettleg segíté elő; így midőn a Versecz Vidéki nép a követválasztói öszveirástól iszonyodott, tudatlanságában azok alatt katonai öszveirásokat sejtvén, a püspök személyesen rándult ki a népet fölvilágositani, s lecsendesíteni. A szelid főpap megmaradt székhelyén a magyar seregeknek a bánságból távozása után is, s azon szomorú sorsba esett, hogy mihelyt a Szeri) had Verseezre bevonult, nem csak hogy püspökségétől fosztották meg. hanem egyik szerémi klastrom börtönébe hurczolták el, hol napjait még a háborű alatt végezte be. — Juli első napjaiban a Versecz körül czirkáló felkelők mozgalmaiból valami komoly terv vala gyanítandó. Főleg Ulmán, közel végvidéki faluban, Szerviánusok és Szerbek keverten, gyakran tódultak öszve. Minduntalan ágyúzásaik, lövöldözéseik, s vészharanghúzásaik hallattak. A közlekedést nem csak Fejérteinplom, hanem a szomszéd végvidéki faluk felé is rabló csoportok egészen bátorságtalanná tették. Vlajkovecz szerb helységet, a Verseczről Ulmára vezető úton Temes Megyében fekvőt, a lázadóknak sikerült hatalmukról meggyőzniük, s törvényes engedelmességéről eltéríteniük, ugy hogy a falu majdnem egész férfi népe átszökött Ulmára. Mi gonosz tett forgott szándékukban, kitetszett egy éjszaka, midőn Szerviánusok, Végvidékiek és tulajdon Vlajkoveczi lakosok a falura rabló módon betörtek, az uradalmi épületeket és korcsmákat kirabolták, s Szigeti nevű Jegyzőre, egy ártalmatlan öreg Magyarra rohantak, kegyetlenül megverték, s magokkal elhurczolták. Damaszkin főszolgabíró a hír vételére azonnal a megyei határőrség egy részével Vlajkováczra személyesen rándult ki, s a falu-