Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

240 hirdetést, de Versecz alatt a közlekedést felháborgatottnak találván, czéljukat nem érhették el. Fejéitemplom azóta folyvásti harczok színhelyévé változván, a kormány követválasztási rendeleteire ott többé gondolni nem lehetett. Azonban a káránsebesi követválasztás is eredménytelenné tettetett némely tisztek ármányai által, kik közzé az Ezred helyettes parancsnoka, Gerlics alezredes, születésére nézve horvát s érzelmeiben a Szerb mozgalom barátja, tartozott. Ezen tisztek alattomos bujtogatásokkal a körül fekvő századok népét oly hitre tévesztették, hogy a követválasztásban a Császártóli elválás rejlik s a követválasztási napra tudatlan sokaságot csődítettek be Karánsebesre az elámitott vidékről. E tömeg a káránsebesi lakosoknak, kik mindnyájan buzgón óhajtottak követet választani s a velők egyértelmű Ruszkabánya kerületi lakosoknak, nyers erővel ellentállott s a választást megakadályozta. — a felek végre azon középutban egyezvén meg, hogy Fejértemplom példája nyomán a Császárhoz küldöttség küldessék s igaz akaratjának megtudásáig a követválasztás függesztessék föl. A becsődített vidéki csoport ugyan is nem szerb lázadási, hanem royalista érzelmekben buzgott, s az áruló tisztek által ez oldaláról izgattatott föl. Appel tábornokról azon igazságos megismerést kell tenni, hogy sem ezen követválasztás elleni, sem másféle ármányban soha részt nem vett: a káránsebesi ezredben a törvényes rendet mindenkor fentartani igyekezett; s mint katona, a császár engedelmes híve volt ugyan, de a magyar ügyet nyíltan igazságosnak s törvényesnek s Nagyváradi születés lévén, magát magyarnak vallotta és a hazai nyelvet kedvvel beszéllte — ezen érzelmeinek az által is adván tanújelét, hogy az ország védelmére és az első magyar pénz biztosítékául gyűjtött hazafi adakozásokhoz a maga részéről 500 ezüst forintot tett le a haza oltárára. Mi előtt a káránsebesi eseményekről másokra mennénk által, rövid megemlékezést kell három bánya helységnek szentelnünk. Ruszka, üuszkicza és Ferdinándberg, ez ezredben fekvén, az oraviczai bányakerülethez nem tartoztak, de mint bányahelyek a katonai hatóság irányában némi mentességgel és önhelyhatósággal bírtak. Fő birtokosaik a Maderspach és Hoífman családok voltak, melyek tagjai oly hőn ragaszkodtak az Ország ügyéhez, hogy