Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

232 hisszük helyesen cselekedett, midőn a fenforgott háborús viszonyok köztt nem találta időszerűnek a bányászok rendszerében változást tenni, s a törvény elvének gyakorlatba vételét ez esetben felfüggesztette. Eképen a bányászok félelme a megyei hatóság s adózás alá jutástól elenyésztetett. Az érdekek e kiméllete könnyebbé tette a Bergmiliz szétoszlatását, s azután a nemzetőrség szerkesztése oly kitűnő buzgalommal és oly sikerrel folyt, hogy Juni 30-ig a bányakerületben 1800 Nemzetőr besorolva és fölesketve volt. A kerület élén ez időben Graenzenstein Gusztáv, királyi bánya igazgató állott, értelmes, munkás, és ritka műveltségű egyén, ki bár eleinte a haza ügye iránti langyos részvétről vádoltatott, rövid idő alatt mérsékletes, de pontos eljárásával dicséretre tette magát méltóvá, s buzgó működését mindaddig folytatta, míg a bánság magyar kézben maradt. A Nemzetőrség kiállítása fölött még abban volt különös érdeme, hogy a bányaművelés eszközeit lőszer készítésére s golyó, sőt kisebb ágyúk öntésére mind inkább növekedő tökéllyel használtatta, s ez által az azon vidéki fegyverezést lényegesen mozdította elő. A bányakerűleti Nemzetőrség vezénylete a lakosok tulajdon kívánságára Asbóth Lajos Őrnagyra bízatott, ki az előtt mint nyugalmazott lovas kapitány Lúgoson élt. Ez időszaktól fogva Asbóth a bánsági hadjárat egyik leglelkesebb főtisztje volt. Bátorság, fáradhatlanság s a katonai foglalkozásokban buzgó kedv voltak nagy mértékben tulajdonai. Feladatában mindig sok hozzá készüléssel járt el, s ha olykor hibákat követett el, azok többnyire a körülmények hatalmának, s inkább tulserénységének voltak tulajdonitandók, mint dologismereti hijányának. Pályáján a háború alatt előhaladván, 1849. Juni végén a Vág és Duna mentébeni táborozásban a Il-ik hadtest parancsnokává neveztetett ki Görgey által, mely fokon azonban kevesebb szerencséje volt, mint a bánsági alkalmaztatásában. Mikor a lázadók Yracsevgáji tábora a Fejértemplomiakat a feljebb közlött alkura kénytelenitette, s az alkalommal — mint megérintők — a bányavidék biztosságára két század Rukovina gyalogság Verseczről, s két ágyú Temesvárról Oroviczára küldetett, Asbóth a kerület szélső pontjáig árasztandó a megrémitett lakosok megnyugtatását, s az át-