Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

224 a kevesebbség szerb. Az oláhok a németekkel együtt osztották a hazáhozi hűséget, s ez egyesülés tette lehetővé a város testületi jellemű hazafiságát. A szerbek, noha számok kisebbségénél fogva nem gátolhatták meg városuk politikai szinének a többség szelleme szerinti megalakulását, mégis kivétel nélkül a magyar ügy ellenségei voltak. De az akadályoknál, melyeket a fejértemplomi hazafiak szerb laktársaik ellenszenvében találtak, még súlyosabbakra akadtak az Ezred kormányánál, mely a Végvidék szerkezeténél fogva nemcsak katonai főnökséget képezett, hanem az ezredi kerület területi hatóságát is. Ez időben — az Ezredes a két első zászlóaljjal Olaszhonban lévén — az ezredet egy ravasz, a magyar ügy iránt ellenséges érzelmekkel viseltető egyén, Dreyhann alezredes kormányozta. Az ezredbeli, s főleg — mint általában a végvidéken — az úgynevezett igazgatási tisztek, vele ugyanazon érzelműek voltak, Maderspach kapitány kivételével, kiről a közelebbi fejezetben dicső tetteket fogunk beszéllni. Mind a mellett a város nyilván ki fejezett gondolkodása és hajlama tekintetéből az Alezredes tanácsosnak tartotta egészen le nem vetni álarczát, melyet mint a bánsági főhadi kormányszék alárendeltje arra nézve vett föl, hogy a magyar kormánynak ezen uton hozzá érkezett hirdetményeit a hivatal kivánta formák szerint kihirdette, s áruló szándékának előmozdításában arra szorítkozott, hogy a hirdetmények hatását a tisztekkeli magános értekezéseiben elrontani igyekeznék. A hol s a hogy lehetett, úgy törekedett a magyar ügynek ártani, s oly cselekvésektől sem tartózkodott, melyek a gyávaság jegyét nyomták reá, ha iltalok gonosz czéljait elősegíthette. Annál nagyobb a Fejértemplomiak érdeme, hogy magokat sem a lázadók rettentései által megijesztetni, sem kerületi előjárójok cselei álta? elcsábíttatni nem engedték. Az ő sajátszerű történetük fényesebb eseményei a következő fejezet tárgyai köztt lesznek találandók, de hogy teljes lánczolatban maradjon följegyezve küzdelmeik egész sora, nem engedhetjük, hogy feledésbe sülyedjenek az azokat megelőzött s okozott, kisebb fontosságú tetteik sem. Korán, már május 24-én volt a Fejértemplomiak szilárd lelkülete próbakőre állítva. Azon napnak hajnalán a Dunán Moldova felől Pancsova felé evedző, s fegy-