Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

214 része felé, melyről leginkább szállongtak által a segélycso­portok, az egész magyar hadvonal legszélsőbb hadi pontját és előőrsét képezte.) 7. §. A minisztérium kivánatainak egyik része, t. i. a seregnek kellő rendszer szerint felállítása, a becskereki és verseczi táborok létesülése által teljesitve lett; most szüksé­ges, hogy kivánatai másik részét, a sereg vezetés egységét ez időbeni fejlődésében vegyük vizsgálat alá. Eddig a síkon mű­ködött csapatok a kir. biztosság és Kiss ezredes vagy más egyes parancsnok köztti egyetértés szerint tevék mozdulataikat, s kivévén a végvidéki vonulás nagy kérdését, közttök az egyetértés tökélyes volt. Kiss Ezredesről, kinek hazafi és ka­tonai jellemét már ismeri az olvasó, bizton állithatjuk, hogy ha személyes akaratát követhette volna, azon kivétel sem fo­gott létezni. De mivel a főhádi kormányszék a végvidéken nem csak fő katonai, hanem egyúttal kerületi fő hatóság is volt. s ezen minőségében a Magyar kormány által meghagyatott, az Ezredes lehetlennek tartotta, hogy, ha csak minden hivatali és felsőbbség iránti kötelességeit meg nem akarja szegni, a végvidékbe a hadi kormányszék ellenzése mellett vonuljon be, a mire a ministeriumtól közvetlenül ez időben még utasítva sem volt. Nehezítette a dolog ketté vágását a magyar hadügy­ministerség és a főhadi kormányszékek köztt szövődött viszony természete is. Kezdetben a magyar ministerium simán akarta a régi katonai főhatóságokat űj felsőbbségökhöz hozzá szok­tatni, s azért sem szorosan parancsoló állásba nem helyezte magát irányokban, sem tőllök az alárendeltség szabályainak megtartását nem követelte. Ezen kimélletnek tulajdonítandó, hogy mind a temesvári és péterváradi, mind a Budai főhadi­kormányszék a magyar hadi ministeriummali levelezésökben azon irmodort vették föl, melyet a magokhoz hasonló rangú hatóságok irányában szoktak volt használni. Ezen merő for­malitásnak látszó körülmény a katonasági életben, hol a ran­gok pontos tisztelete a rend lényegéhez tartozik, sokat jelen­tett, így a ministerium a főhadi kormányszékeknek voltaképen soha sem parancsolt, s élesebb hangulatra átlépni még keve­sebb szándéka volt a Juni 10. kir. kéziratok és manifestu­mok megjelenése után, melyek sikere leginkább az ország és

Next

/
Oldalképek
Tartalom