Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

199 már ismételt izben utasíttatott, meg ne sértessenek. Június 11-én Csernovics Újvidékről Pestre utazott el, s a főodbor merényleteinek vissza torlását Hrabovszky fegyvereire bizta. A tábornok tehát Június 12-én egy zászlóalj Don Miguel magyar gyalogságból, egy század lovasságból és egy ágyú telepből állott csapatot Karlovácz ellen indíttatott. Ezen város Pétervárad felől szőllőtőkével és szilvásokkal beültetett hegyek által van környezve; délkeleti oldaláról is szinte olly magasságok nyúlnak el mellette, ugy hogy a város hajló völgy alakban fekszik a két sor hegy között, észak keletről a Duna mossa területét. Péterváradról jól csinált országút vezet le Karlováczra. A hadcsapat közeledése meglepte a Főodbort. melly olly hamar megtámadásnak nem nézett elébe. A több ezer emberből állott fegyveres tömeg, végvidéki katonákból, önkéntesekből és szerviánus betyárokból öszve alakitva, legnagyobb részében künn a mezőn, a város délkeleti oldalán, fegyvergyakorlásra volt kivezetve, s a városban kevés fegyveres ember maradt. A magyarok váratlan megjelenése olly zavart hozott a pártütők közzé, hogy maga a választott vajda távolléte miatt fővezérnek kinevezett Stratimirovics György is a város védelem nélküli elhagyásáról gondolkodott. A magyar csapat azonban gátolva volt a városra gyors rohanásában egy keskeny hid által, melly a péterváradi utat a város szélével köti öszve, s mellyet elkerülni nem lehetett, ha csak a csapat visszatérni, s a várost a Duna sokkal alantabb fekvő és mocsáros partján megkerülni nem parancsoltatott volna. De e hosszabb ut csak a lovasságnak volt a rendelet által kijelölve, a gyalogság az ágyukkal az országúton bocsátkozott le a város felé. Ezen a kérdéses hid által nyújtott előnyt az első megzavarodásából magához tért pártütő vezér időnyerésre forditandónak átlátta, s azonnal a városban barangolt szerviánusokra a hid védelmét bizta, hogy a magyarok átmenetelét feltartóztassák, míg a város túlsó oldalán hadi gyakorlaton levő csoportok beérkezhetnének. A serviánusok tehát a hidnál, s az oldalvást levő emelkedettségeken szét szórva, s jobbára bokrok által fedezve, a hidra elő nyomult magyar csapatot puska lövésekkel fogadták. Ez viszonozta a lövést, s az ellentállás folyvást erősbödvén, a szerint a mint a künn volt csoportokból