Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

174 és a bánság-végvidéki szerbek száma sokkal kisebb volna, mint a Baranya megyei magyaroké, s a bánság végvidéki oláhoké. Tehát azon öszveirás szerint a tartomány öszves népessége 1,454.635 lélekből állván s ez öszveg a külön népfajok rovataiban következőleg oszolván föl: német 391.486 szerb 299.000 oláh 396.043 magyar 230.600 bunyevácz, vagy dalmata 89.960 több apróbb népfaj 47.546 kitetszik ebből, hogy a szerbek csak 1'5 részét képezik a lakosságnak, és hogy ennél fogva egy kisebbség, melly semmi más népelem rokonszenve által nem pártoltatik, követelte magának az Uralkodást. A mi a magyarok rovatát illeti, annak számát, midőn a szó alatti kérdés eldöntése forog fenn, a németek és bunyeváczok rovatával öszvesitni kell. mintán ezek szinte oly hűn ragaszkodtak a magyar hazához, mint magyar ajkú testvéreik. Még az utósó rovatbeliek is. mint tótok, bolgárok, zsidók s. a. t. a hazához vonzódtak a szerbek" szakadási kisérleteik ellenében. Végre meg kell említenünk az oláhok nevezetes rovatát, e népnek — t. i. a bánságban — érzelmeiről bizton állithatván, hogy noha saját nemzetiségök emelkedését óhajtották, még is a magyar nemzet és a szerbek köztti harczban határozottan az elsők mellett voltak. Ha tehát e számadatokat osztályozzuk, ugy világosságra lesz hozva, hogy az öszves lakosságból csak a szerbek rovatában Írottak óhajták a vajdaságot; ellenben 760 ezer, az az a magyarok, németek, bunyeváczok és a vegyes apróbb fajok, tehát az absolut többség a magyar hazának feltétlenül s minden körülmények között híveiből állt; és hogy végre az oláhok, kik az egyes rovatok között a legnagyobb számot teszik, a szerb igényeknek szinte olly ellenségei valának, mint a többi lakosok. Milly rágalmas volt tehát a szerb izgatók kiáltása, hogy a magyar nemzet egy a többség érzelmei ellen uralkodó kissebbség, holott ellenkezőleg illy viszony az ő igényök győzelméből keletkezett volna. De mily nem gondolásával a való tényeknek szoktak volt ők törekvéseikben eljárni, kitetszik abból, hogy a reájok nézve-