Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

138 22. §. Az 1843-ki országgyűlés a horvát vagy illyr mozgalmakat kimerítő vizsgálat tárgyává tette. De e vizsgálatnak következménye nem volt sem erő, melly a bajt még gyenge korában nyomta volna el, sem méltányosság, melly a felingerülteket kibékülés által győzte volna le. A szenvedélyes tanácskozások csak a bosszú nyomait hagyták magok után hátra, és az ellenséges mozgalmaknak csak nagyobbitására vezettek. A szerb mozgalmak különösen alig, s csekély avatottsággal tárgyaltattak, azok tehát akadálytalanul folytak tovább. Egyébiránt az országgyűlésen két kérdés különösen érdekelte a gör. n. egyes, felekezeteket. Ugyan is az országgyűlés a protestánsokra nézve hozott vallásszabadsági törvényt a gör. n. egyes, vallásuakra is kiterjesztendő, e tekintetben a kormánynyal ismételt felirások által küzdött. A kormány az 1791. 27. t. czikkelyből a gör. n. egyes, egyház felső felügyeletének jogát magának követelte, de valóban csak azért ellenezte a törvényt, hogy elejét vegye az alkalomnak, mellyben ezen nép az országgyűléstől nyerjen jótéteményt. S alig lett vége az országgyűlésnek, midőn a kormány az általa elvetett törvényt, saját maga hatalmával, udvari rendeletképen erőre emelte s kihirdette. Az álnok karloviczi érsek, noha az országgyűlés ebbeli törekvéseit jól tudta, az uralkodó kegyelmét a községekben ünneplésekkel magasztaltatta, a jobb érzésű egyéneknek pedig a népre, a papság hirdetései ellenében, elegendő hatásuk nem volt. A tömeg tehát majdnem átalánosan ugy ismerte az esetet : miképen a melly engedményt az országgyűlés nekik megadni vonakodott, azt adta meg. A másik tárgy, melly azon országgyűlésen a gör. n. egyes, felekezetet érzékenyen érdekelte, az érsekválasztó Congressusnak, az akkor oly nagV számban felvett szervezetek sorában, czélba vett rendezése volt. Az országgyűlést igazságérzete és egyenlő jog szeretete vezérelte, midőn kétségtelennek találván, hogy az érdeklett egyházi gyülekezet szerkesztésében az oláh nép jogai áldozatul vannak hozva, a majdnem kivétlenűl szerb származású hyerarchia uralmának, és jelesen az oláh nép, a szerbeket sokkal félülmuló száma daczára, igen kevés tag által képviseltetik, — ezen aránytalanságot az oláhok javára kiegyenlíteni óhajtotta. Ezen kérdést azonban a szerb főpapság magára nézve ollv