Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

135 ben is a dicső megyei institutió hazánk érdekeinek kifejtésére üdves volta bebizonyult. S ez eredményben tanújelét látjuk egyszersmind annak, hogy a magyar nemzet és a szerbek az élet más köreiben is összeolvadtak volna, ha ellenséges befolyás nem működék. 19. §. Nem mellőzhetjük el hallgatással az osztrák császári háznak azon eszközét, mellyet vallási buzgalom színe alatt de valóban politicai czélra, t. i. az ország és a szerbek között megrokonulás gátlására gyakorolt, — a vallásos únió terjesztését. Az únió földadás, pap s oskolatartás és több más anyagi nyereségek Ígérete által terjesztetett; a visszalépés meg nem engedése, — az ó vallású papok védő működésének nehezítése, és számos templomoknak a gör. n. egyes, felekezettől a többség áttérésének ürügye alatti elfoglalása által pedig a nem egyesűit vallással szemközt, mint jogra és hatalomra erősebb küzdő fél állíttatott fel. Az uniónak illy módoni kezelése szülte, hogy nagyobb gyűlölet tárgya a szerb nép körében nem létezett mint az. S fájdalom, az osztrák udvar ez ügyben is elég ügyes volt a visszahatás fulánkját magáról elhárítani az által, hogy az Unió előmozdítását a cathol. főpapságra bizta. Mind a mellett ez Unióban az országnak semmi része nem volt, sőt a hazafi közvélemény határozottan rosszalta azt. Minden megyében, hol illy vallásbeli panaszok fordultak elő, az ellenzék, tehát kétségtelenül a magyar nemzet érzelmeinek leghűbb orgánuma, sőt több megyében az öszves közönség az üldözött gör. n. egyes, felekezetet az Unió ellen ótalmazta. A térítés leginkább ugy nevezett praesidiálisok által kezeltetett. Ha valamelly helységben csak néhány egyén is tért által, kormány költségen azonnal templom és oskola építtetett a további térítés sikeresebb vitele végett. S az udvar, midőn mindezt cselekvé, ugyan akkor a szerb érsek és püspököknek az unió elleni buzgalmuk iránt méltánylást színlelt, sőt őket vallásuk iránti pártfogásáról folyvást biztosította, elhitetni akarván, hogy az Unió csupán a cath. egyházirend ügye. E képmutatás nem lehet felötlő, ha az udvar czélját tekintjük, mellyért az uniót terjesztette, s mellynél fogva kétségtelen dolognak tartjuk, hogy, ha a gör. n. egyes, nép tömegestül kivánt volna az egyesűit vallásra menni át, az udvar illy