Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VIII. A ministeriális törvény elfogadásától az országgyűlés végeig történtek

116 közel győzelme ingerlő elbizottsággal jósoltatott, — e nyilatkozmányokban hullámzott és erősödék a főváros szelleme. A horvátországi kellemetlen jelenségeket ellensúlyozta Erdély közhangulatának kedvező mutatkozása. Nem csak a partiumbeli megyék megelőzve a visszacsatolás megoldását, s mintegy beakarván bizonyitani, hogy ők Erdély előtt már Magyarországhoz tartoznak, siettek követeket küldeni Pozsonyba; nem csak az erdélyi törvényhatóságok, Alsó Fejér zászlóját követve, az uniót lelkesülten követelték, s annak eszközlése végett Kolozsvárra országgyűlést sürgettek, kijelentvén, hogy ha az mi előbb nem tartatik meg, tettleg küldenek Pestre követeket, hanem az oláh népesség részéről 1,300.000 aláirással ellátott kéremény terjesztetett az országgyűlés elé az egyesülés siettetése végett. Illy fontos jó és rosz jelenségek között, mikből a kapcsolt részek országos hangulata bíráltatott, egyes helyi események nagyobb figyelmet nem gerjesztettek. Zimonyban, hol mint elbeszéltük, a nép a katonai igazgatást elűzvén, polgári hatóságot helyezett be, martius 27-én a régi rend katonaerővel visszaállíttatott. Az izraeliták több helyütt az országban emberietlen üldözésbe vétettek. A politicai foglyok elbocsátását tudató királyi válasz az országgyűlésre örömmel hatott. S hogy a boldogság e korában a szabadság martyrainak is méltó megemlékezés szenteltessék Beötthy indítványára elhatároztatott, hogy a nemzeti szabadság" 1795. évi áldozatainak Martinovics és társainak hamvai feL ásassanak, és a nemzeti hála kifejezéséül díszesen takaríttassanak el. April 7-én a király leirata által a ministerium megerősíttetett. Minden kétség így oszlani indult a királyi szándok őszintesége felett. E hangulatnak kímélete indította a Nádort, hogy a hozzá ugyan azon nap érkezett királyi leiratot, mellyben Magyarország az austriai álladalmi adósságból elvállalandó évenkénti 10 millió fizetésére szóllítatott fel, nem hirdette ki, mi ügy is minden siker nélkül történt, s csak ingerültséget szült volna. S e bizodalmas hangulat a legelevenebb módon nyilvánult, midőn a nagyszerű törvényeket szentesíteni a király lejött.