Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VIII. A ministeriális törvény elfogadásától az országgyűlés végeig történtek

114 tetett, s vérszomjas fenyegetéseket szóratott. Ezen izgatások következménye volt, hogy ápril 3-án Vukováron tettleges megtámadásokra került a dolog a két párt között, mellyekben a hazánkhoz hű párt győzött, de már polgári vér folyt. Visszatérve az országgyűlés folyamatára kiemeljük az utósó napokból a municipalis rendszer feletti tanácskozás szellemét. E rendszer volt a magyar alkotmány védsáncza az idegen hatalom ellen; kell é azt most, a nemzeti kormány kivívása után mint feleslegest elvetni? e volt az érdekes tanácskozásban hányatott kérdés. Az egykori centralisták, kik theóriai fejtegetésekkel akkor is gyengítették a municipalis rendszert, midőn annak csonkítása csak idegen hatalomnak eshetett javára, most midőn e veszély megszűntnek tekintetett, természetesnek tartották a megyei önállóság feláldozását, s további fentartását megegyeztethetlennek hirdették a ministerium felelősségével. Az alsó házban Pázmándy lépett föl mint e vélemény bajnoka, fegyverül a nemzetiség érdekével harczolván. Ellene Kossuth ótalmazta a szabadság igényeivel az ős intézményt, s annak nem hatáskörét mint inkább alakját kivánta az uj törvényekhez alkalmaztatni, aképen, hogy megszüntetvén a nemesség személyes szavazata, az országgyűlés utáni első gyűlésből osztálykülömbségre tekintet nélkül választandó megyei bizottmányok ruháztassanak föl az addigi közgyűlések hatáskörével. Széchenyi még az alakra nézve is megakarta őrizni a megyék régi szerkezetét, s indítványához képest a nemességnek tovább is kellett volna személyes joggal birnia, a községek pedig meghatározandó szám szerint küldtek volna a közgyűlésre képviselőket. Illy lényeges kérdésben két minister között nyilvánulván nevezetes véleménykülömbség, Batthiány kívánságára a tárgy zárt értekezletbe vitetett, mellynek eredményéül azután a három javaslat közül, mint kívánni kellett, Kossuth eszméje volt megállapodásul elfogadva. Ahoz mellékletül hozzáadatott, hogy a jövő országgyűlésen hozandó intézkedésig tisztújitások ne tartatassanak, — bölcs szabály, melly által a joggyakorlat felett okvetlenül támadandott súrlódásoktól az átalakulás zsenge kora megmentetett. Az országgyűlés utósó munkáinak pillanatait felvidították a számos hála nyilatkozatok, mellyek az ország minden részei-