Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VII. A ministerium kinevezésétől a ministeriális törvény királyi elfogadásáig történt nevezetesebb dolgok

105 vallásfelekezeti jogok egyenlőségét követelvén a magok fajrokonaik számára. S miért is lett volna ok arra, hogy felvilágosult néptörzs a kivivott közös jog és szabadság szaggatásában keresse saját érdekét? Végre a Nádor Martius 29-én visszatért Bécsből, s feszülten várta kiki az általa lehozott királyi válaszok kihirdetését. Még az nap elegyes ülés hirdettetett. A Nádor kitörő lelkesedéssel fogadtatott, mit még inkább növelt kijelentése, hogy a tapasztalt bizodalomra érdemesnek tettleg fogja magát bebizonyítani. Majd két királyi választ adott át, egyiket a ministerium rendezésére, másikat a megszüntetett úrbéri viszonyokra vonatkozót. Azok olvasását folyton magasabbra emelkedő izgatottság kísérte. Vegyük elő lényeges tartalmát az elsőnek. E vészes iromány előtte való napon, s az országgyűlési alkudozásokban gyakorlatban volt cancelláriai resolutio alakjában adatott ki. Abban mindenek előtt a Nádor királyi hatalommal történt felruházása mesteries okoskodással, mellynek értelme szerint a legujjabb királyi határozat nem lett volna egyébb, mint a Nádor rendes igazainak ismétlése, vagy megerősítése, tettleg vissza vonatott. A kanczellaria megtartatott, s annál fogva a ministerium csak az eddig az országban felállítva volt kormányszékek szerepének folytatására lett volna kárhoztatva. A világi és egyházi méltóságok kinevezése, a birtok adományozás, e fontos kifolyásai a királyi hatalomnak Bécsben hagyatni kívántattak; ezekre nézve az illető minister csak kihallgatandó, s a Bécsben történendett elhatározás hozzá aláírásul küldendő lett volna. A kegyelmezési jog, Nemesség, Czímek (e két kiváltsági intézet hihetőleg szenvedély élesztés szándékával csúsztatott a tárgyba be) — és rendek adása, mind azon eljárás, mellyet a cancellária mint törvényes hitelességű hely eddig gyakorlott, — a magánperlekedések formahiányok miatti orvoslatai, s a visszahelyezési perek feljebbvitele, — mindez a cancellária teendői közzé továbbá is tartozott volna. A királyi kincstár tekintetében pedig, kiszámíttatván most a jövedelem mennyiség, melly Magyarországból a királyi udvar fentartására és az öszves álladalommal közös költségekre évenként folyt a birodalmi pénztárba be, ezen öszlet ezentúl is a köz álladalmi pénztárba változatlanul szolgáltat-