Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
I. rész: 1847/48. országgyűlés - VII. A ministerium kinevezésétől a ministeriális törvény királyi elfogadásáig történt nevezetesebb dolgok
102 municipalis életünk e tekintetben is megőrzé saját körébeni függetlenségét, s annál fogva a megyék cselekvései nem ugyanazon egyformasággal történtek. így sok törvényhatóságok, mihelyt a ministerelnöknek első körlevele leérkezett, mellyben a törvényhatóságok elnökeit tette a rendfentartásra nézve felelőssé, bizottmányaikat, mellyeket martius 15-e után a pestinek mintájára neveztek ki, eloszlatták, mások nem. A ministerelnök kineveztetése, s az első ministeri körlevél öröm s ünnep tárgyai valának. így p. o. Temesmegyének és városnak ez alkalommali demonstratiója Mart. 22. említésre méltó. Temesvár fő piarczán ugyanazon időben 4 vallás istentisztelete tartatott, róm. cat., g. n. e., prot. és zsidó. A sok ezerre menő néptömeghez az ellenzék egyik tagja, Vukovics Sebő, beszédet tartott az isteni szolgálat után. Törvényhatóságok és a tábornokok hivatalosan jelen voltak. Temesvárt olly hadi parancsnokság létezett, mint Budán. Csatlakozása tehát politikai jelentőségű volt. A piarcz ünnepéről a megye és a város tereméiben tódult a sokaság a ministeri körlevél hirdetésére. Az ország távol részeiben pedig, hol valamint a hatás későbben terjedett el, úgy későbben fejlődtek a manifestatiók mint az osztrák bitorlat által a magyar törvény alól tettleg kivett katonai végszéleken is, a haza egysége iránt féltékeny ragaszkodás nyilvánult, jeléül annak, hogy a hazában sehol sem létezett a hűtlenség hangulata az ország ellen. Pancsován Martius 22-én, Zimonyban Martius 24-én népmozgalom ütött ki, melly az osztrák katonai rendszer bilincseit, melly alatt e városok, mint a végvidékhez tartozók, nyögtek, lerázta, a katonai hatóságot letette, polgári bizottmányt nevezett ki, és a magyarországhozi törvényes kapcsolás vágyát határozottan jelentette ki, Újvidékről az egyetértést tolmácsoló nyilatkozat érkezett fel a pesti bizottmányhoz. E napokban kedves újság gyanánt hallottuk az országban, hogy a Párizsban jelen levő magyarok, számra vagy 300-an, Dobsa Lajos és Hugó Károly vezetése alatt a franczia ideiglenes kormánynál tisztelegtek, s a külügyminister Lamartine által becsüléssel fogadtattak. Ennek válasza büszke öntudatot költött fel hazánkfiai keblében, s megérdemli, hogy e korszak emlékei között megőriztessék. E képen szóllott:
