Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

VII r niiliii a magyar nyelvet, melyet szomjú lelke úgy szítt magába, mint fényt a nap sugarai. Erezte ő, nagy lelkének éreznie kellett, hogy e hazáért, melyet lelké­nek egész erejével imádott s e nemzetért, melyet szivé­nek tel jes melegével szeretett. — csak akkor szolgálhat, ha a magyar honi nyelvet sajátjává teszi. Es aki hal­lotta ajkain megzendülni az édes honi szót, aki látta öt tündöklő magyarsággal s a legtisztább kiejtéssel akkori leghirnevesbb szónokaink után a szószéken meg­jelenni, az kétségbe vonni merte, hogy Vukovics már nem az anyatejjel együtt szívta magába a magyar nyelvet. Fényes elmetehetsége által már az iskola falai közi tt kitűnt pályatársai közül s előszeretete min­dén iránt, ami magyar, csaknem a rajongásba csa­pott át. Tanulmányainak bevégeztével Temesvármegyéi»en kezeié meg tisztviselői és politikai életpályáját s midőn kis követ minőségben az országgyűlésre felköldetett, nagyratörő s munkaszomjú lelke azon körben talált működési tért, melyet az akkori országgyűlési ifjúság önmivelődési czélból Pozsonyban alkotott, Ezen körben is kitűnt Vukovics lánglelkű szónoklata, fényes tehet­sége s alapos készültsége által s fellépései sejtetni enge­dék mindenki előtt nagyszerű hivatását, melyet számára a gondviselés megjelölt, Csakhogy e tér vajmi hamar elzáratott előle! A Metternich kormány, mely csirájában igyekezett elölni a szabadabb szellem nyilvánulást, feloszlatta az országgyűlési ifjúság társulatát is. A kormain erősza­kos eljárása csak fokozta az elkeseredést s a vármegyék termei az idő szerint egy-egy forradalmi parliamentet képeztek, hol a szólás és személyes szabadságon ejtett

Next

/
Oldalképek
Tartalom