Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

II. Függelék. 184 7/8-ik évi országgyűlési törvényczikkek

381 dül a szükséges rendőrségi intézkedések fenntartására szorítkozik. E tekintetből: 19. §. A helybeli örtiszt intézkedendik azon sor és szám iránt, melyben a nemzeti örök, egymást felváltva szolgálatot tenni fognak. 20. §. Kisebb rendetlenségek, úgymint: ulczai vagy korcsmai veszekedések meggátolása, a kihágók befogása, a befogott gonosztevőknek vagy kihágóknak a törvényes felsőbbség kezeibe általadása, tígyszinte mindenült ott, hol a törvényes felsőbbségnek eljárásához karhatalom szükséges, a karhatalom kiszolgáltatása a nemzeti örségnek álland kötelességében. 21. §. Rendkívüli esetekben, midőn a megzavart közcsend és béke helyreállítására rendkívüli eszközök kívántatnak, minden besorozott nemzeti őr, akár következik reá sor szerint a szolgálat, akár nem,, fegyvert fogni köteles. 22. §. A nemzeti őrség, a 21—ik §. esetét kivéve, szolgálatot tenni, csak tulajdon községének határain belől tartozik: •—- ellenben ha a 21-dik §. esetében a közcsend és béke valamely községben, a helybeli nemzeti őrség segítségével vissza nem állíttathatnék, ily esetben más községbeli nemzeti őrség is felszólítható, s felszólítása következtében tulajdon községének határain kívül is tartozik szolgálatot tenni. 23. §. A nemzeti ör fegyvert csak akkor foghat, ha szolgálatra felszólíttatik; és a nemzeti örségnek, fegyveresen, mint testületnek tanácskozni és végzéseket hozni nem szabad. 24. §. A nemzeti őrség szolgálatra csak a polgári hatóság által szólíttathatik fel, és őrálláson kívül minden egyéb esetekben, az őrcsapattal polgári előjáró közbejövetele kívántatik. 25. §. Nemzeti őrség eröszakot csak-akkor használhat,