Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

II. Függelék. 184 7/8-ik évi országgyűlési törvényczikkek

356 jogazonosság tökéletes jogalapon követelvén, a két testvérhon érdekeinek a közelebb tartandó országgyűlésem képviseltetését pedig a jelen kor eseményei sürgetöleg igényelvén, ezeknek sikeresitésére határoztatik: 1. §. Az erdélyi mult országgyűlésre meghíva volt kir. hivatalosak a magyarországi főrendi táblán üléssel és szavazattal ruháztatnak fel; ide nem értvén a királyi kormányszék, kir. ítélőtábla tagjait, és katonai egyéneket. 2. §. Erdélyt — a visszakapcsolt részeket ide nem értve — a legközelebbi közös hongyülésen 69 szavazat illeti. 3. §. Ezen szavazatok a törvényhatóságok között következőleg osztatnak fel : A kilencz magyar, öt székely s tizenegy szász megyéket, székeket és vidékeket, valamint Kolozsvár, Maros-Vásárhely és Fejérvár szabad kir. városokat két-két — összesen 56 szavazat, — a többi képviseleti jogot gyakorló városokat — számszerint 13-at — egyenként egy-egy szavazat illeti. 4. §. A felelős ministeriumnak kötelességévé tétetik, hogy minden kitelhető törvényes eszközöket felhasználva, magát ngy az e végeit a mult erdélyi országgyűlésen kinevezett bizottmánnyal, mint szintén az Erdélyben hovahamarabb összegyűlendő országgyűléssel értekezésbe tegye; mindenesetre pedig, ugy az egyesülés teljes végrehajtására szükséges lépéseket megtegye, mint szintén e tárgyban kimerítő törv.javaslatokat terjesszen a legközelebbi hongyülés elibe, vezérelvül mondatván ki, miszerint: 5. §. Magyarhon Erdély mindazon külön törvényeit, és szabadságait, melyek a mellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadságnak, és jogegyenlőségnek kedvezők, elfogadni s fenntartani kész. A fönnebbi rendelkezés mind a királyi hivatalosakra,