Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

II. Rész. Az ország kormányzása

301 4- er. De nem kevesebb hiány forog fönn a végrehajtó-hatalom gyakorlatában is; mert ámbár ennek a törvények értelmében gyakorlása az 1791: 12 törv. cz. által világosan a király részére van fönntartva; — mégis mivel egyfelől ezen királyi hatalom, a felelősség terhe a közügyérek (miniszterek) közöl tulaj donképen senkire sem esvén, csaknem korlátlannak s azért a polgári szabadságra nem ok nélkül kárhozatosnak látszik; más részről pedig egyes megyék karai és rendei, a törvényeket a királyi vagy kormányszéki parancsok (rendeletek) ellenére magyarázván, s ezeket önkénytesen félretevén (mire mindig könnyű alkalmat s ürügyet találni), a végrehaj tó-hatalom egész működését megbéníthatják és sajátlag magokhoz vonhatják (mint szokták is); mivel végre, se a helyhatóságokra, se magokra az ország kormányszékeire, mint erkölcsi testületekre nézve, cselekvényeikért a törvény szoros értelmében igazi felelősség nem hárul, — már világosan kitetszik az ok, miért uralkodott Magyarországban mindenkor, a törvénykönyvben létező törvények oly nagy bősége ellent nem állván, a közigazgatás csaknem minden ágában törvényes jog helyett folytonosan önkény? s hogy miért keletkezett abból annyi visszaélés és fogyatkozás, s innen a közjóra háramló oly sok s oly temérdek baj s kellemetlenség? 5- ör. Csaknem ugyanez áll egyes felségjogok gyakorlatára nézve is, melyek a mennyiben vagy a főtermészetét közelebbről ismerik. — Valamennyi helyett ez érdemben elég learyen az egy Orosz J. -et tanúul fölhozni, ki „Terra incognita" cz. munkájában 262. 1. a hazai törvényhozásról fontos és igen helyes, — és mindenki, de főleg ugyanazon törvényhozó testület, figyelmére méltó elmélkedéseket tesz közzé. —