Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

II. Rész. Az ország kormányzása

257 rolja, mindenekelölt a választó-község tagjai közt megürült helyekre s a népszószóló állomására választandók titkos szavazat utján alkalmas egyének, a tanácsosok hivatalaikat állandóan megtartják s csak nagyobb vétségek miatt mozdittatnak el, egyébiránt a választásnak törvényes büntetés terhe alatt vallás- s nemzetiségre való tekintet nélkül kell történni(1609: 44. 1613: 40. 1715: 36. stb. ) d). A szab. kir. városok a megyék hatóságától függetlenek levén, az ország kormányszékeivel közvetlenül leveleznek, politikai, gazdászati s törvénykezési ügyeiket magok kezelik, az első s másodrendű tárgyakra nézve a belső s külső tanács befolyással birván, azok mindkeltő közegyetértésével intézendök el, a követek választása s utasításaik készítése is vegyes ülésben történik, némely városokban legfelsőbb helyen megállapított szabályoknál fogva a polgárság meghatározott számú képviselői a követ VácT) Hogy e sz. kir. városok igazgatásába sok hiányok s visszaélések vannak, senki sem tagadhatja; de vannak azok is, kik ezen hiányok orvoslására sok jó tanácscsal elöállanak leginkább hazánk politikai újságaiban, mely tekintetben nem fölösleges megemlíteni a költő eme szavait: Vigyázni kell, nehogy az eszelősök midőn egyik felen hibák átkerülnek, másik felen ellenkezőkbe essenek; — nagyobb része ugyanis ezen újítóknak a királyi városokban a tanácsbeliek s választott polgárság önkényének s mintegy a r istocratiai uralkodásának a többi polgárok fölött bizonyos módot és szabályt akar szabni, minden visszaéléseket, melyek a sz. kir. városok igazgatásában előjönnek, ennek tulajdonítván mint egyetleni kútfőnek, — s tán nemis o knélkül, csak azonnal ne mennének az ellenkező szélsőségre, miáltal t. i. azt kívánják, hogy a n é p nagyobb része nyerjen befolyást a városi ügyekbe, mi nem lenne javukra. — Mert vájjon nem elegendök-e azon ochlocratiai visszaélések szomorú példái, melyek vármegyéinkben divatoznak? s vájjon ki kívánná ezen kihágásokat a törvényes szabadság rovására városaink ipariizö békés polgárai közt meghonosítani s mindent összezavarni, s nem kellene-e itt is mint másutt közepett keresnünk az igazságot? minek azonban bővebb fejtegetését politikusainkra bizzuk. 17