Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

133 tézni; különben azok az ország-rendéivel, maga idején módján közlendők, ez utóbbiak kötelességükhez tartozván oly törvényes intézkedésekről gondoskodni, melyek által mind a magánosok áldozatai, mind az ország közjogai a szükség megszűntével helyre hozassanak (1836: 25. 26. ) b). — Az imént emiitett és a polgári főhatalom fogalmából folyó felségjogokon kivül, az ország korlátolt kormányalkatánál fogva illeti még a királyt: 38. §. 9-cr: Az országgyűlés iránt. 9-er. Az országgyűlési jog; melynél fogva azokat elrendeli, mik törvényeink értelmében, ezen politikai testület iránt a felségjog köréhez tartoznak. — Ezen jog pedig cselekvőre vagy szenvedőre a) levén osztható: A) A cselekvő országgyűlési jognál fogva: a) A király rendesen csak maga hívhatja b) Bizonyítják ezt számos törvényczikkek (az 1836: 25, 27. kisajátítási törvényen kivül) melyek a szent koronától elszakított és ismét visszanyert vagy visszanyerendő részeknek v isszák ebi esitéséröl szólanak; mint 1715: 92. 116. 1723: 20 és 88. 1729: 7. 1741: 2. 18. 50. 51. — 1791: 2. és 61. 1792: 2. és 11. 1827: 13. 1830: 5. és 12. 1836: 21. 1840: 33. 34. stb. a) Az országgyűlési cselekvő jog (jus comitiorum a c t i v u m) jelenti a tételes törvények vagy országbeli szokások által a királyt illető azon jogot, hogy az országgyűlést törvényes módon összehívhassa; a szenvedőleges jog pedig (jus comitiorum passiv u m) a mágnásokat és testületeket illeti, hogy t. i. ezek az országgyűlésben törvényes részt vehessenek, a mit máskép szavazat vagy ülésjognak szoktunk nevezni. —Itt kiválólag az elsőről van szó, mint a szövegből is kitetszik.