Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

119 tatható, se azok a királyi vagy politikai kormányszékek vizsgálatai alá nem veendők, hanem az igazság, vallás különbség nélkül, alkalmazandó birák által, országos törvények és szokások szerint fog kiszolgáltatni e). 33. §. 4-cr: Rendészeti s főfelügyeltei jogai. Közbátorság tekintetéből a magyar király felségjogaihoz számítandó: 4-er. Az állami rendészet joga (jus politiae status) az abban foglalt felügyelési hatalommal a), a mennyiben ez törvényesen nem korlátoltatik. akaratától függjön, homlokegyenest ellenkezik a helyes renddel, a felségjoggal s az ország nyilvános törvényeivel, mint azt az 1548: 14. s I. Ferdinándnak az 1545-ki országgyűléshez irt levele több okokkal támogatja, 6. és 7. §. — L. fennt a 29. §. jegyz. c) alatt. e) Mit óhajthatnak jogszerüleg honpolgáraink, a polgári és büntetőjogi törvények alkotása éí megújítása körül, az ujabb kor szelleméhez képest; az az Európai műveltebb nemzetek példájából és az e szakbeli jeles irók müveiből megismerhető; ilyenek: Aretin, Rotteclt, Pölitz, Mayer, Welcker, Berenger, Kappler, Mittermayer, Bentham, Thibaut stb. «) Tudjuk, miszerint aze joggali visszaélésből a rendészet ellen átalában igen sok előítélet és gyanú terjedt el, nem csak nálunk, (1. S c h w a r t n e r Stat. Hung. III. 115. ) hanem a külföldi müveit nemzeteknél is, melyek szabadságukat szeretik; egyszersmind azonban bizonyos, miszerint: mind ez nem magát a rendészeti jogot sújtja (mely a közbiztonság és a köz- s magány jó elérésének feltételéül mindenki által elismertetik), hanem csak a rendőrségi visszaéléseket ostorozza, melyeknek pártfogója józan észel senkisem lehet, se elméletileg se gyakorlatilag. — Az angol nemzet úgy szereti polgári szabadságát, mint talán egy nemzet sem, és mégis a megvesztegetett nép naponta növekedő féktelenségeinek meggátlására szükségesnek tartotta a szigorúbb rendőrség behozatalát, a mi p a r I a-