Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

32. §. 3-or s Bírói főhatalina, polgári s büntető ügyekben. Minthogy százados szokás szentesítette törvények kétségkívül helyezik, hogy a király az ország legfőbb bírája s a törvénykezés kútfeje (Sz. István I: 5. II: 43. 1222: 8. 12. II: 3. 1715: 7. 1723: 25. 1791: 56. 1840: 15. stb. ) a), innen következik I. a polgári ügyekben a) Miként a király jogai-s kötelességeihez egyiránt tartozik, az ország minden lakosának igazságot szolgáltatni s a polgárok egymás közti jogsértéseit s bántalmait tilalmazni, az elnyomott ártatlanságot oltalmazni, mindenkinek a magáét megadni, a bűnösöket közhatalmával sújtani, szóval az igazság részre ha jlatlan kezelését szorgalmazni. b) Ezen hatalmat a király némely ügyekben mea) A történetírás bizonyítja, miszerint a magyar királyok hajdan közvetlenül gyakorolták az igazság egyszerű kiszolgáltatását. — így történt ez Német hon- és Francziaorsz ágban is (IX. Lajos példája szerint, ki Vincennesnél egy tölgyfa alatt dönté el a nép pereit), ezt bizonyítja nálunk a Mátyás királyról fennmaradt közmonda is: „Meghalt Mátyás király, oda az igazsá g. " Azonban az országbirák régi eredete kétségkivülivé teszi, hogy már az ország kezdetekor ilyen választott bírókra szokta bizni a király az igazság kiszolgáltatását. — L. Sz. László decr. ff. III. 3. — II. Endre 1222: 9. stb. — A városoknál, testületeknél s földesuraknál divatazö igazság kiszolgáltatás bizonyítja, hogy már ezeknek is adatott némi hatalom alattvalóik pereinek elintézésére (melyet ma ú r i s z é k n e k vagy kegyúri jognak hívnak — p a t r i m o n i alis j u r i s d i c t i o), e hatalom azonban korlátozva és a kir. föitélőszéknek volt alárendelve. — L. 1836: 10. 1840: 7. — Ugyanezt kell tartanunk a főispáni, vármegyei és más helybeli itélöszékekról is.