Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

6 valóban alkalmas arra, hogy az egész magyar közvéleményt gondolkodóba ejtse és megnyerje. De értem akkor is, ha nem volt benne belső igazság, mert ez esetben is a legerősebb agitationális eszköznek bizonyult, s képes volt magával ragadni a jóhiszemű tömegeket és alkalmas volt arra, hogy a nemzeti felbuzdulás ködébe burkolja a javaslat ellen bármely más szempontból felmerülhető aggályokat. Önkéntelen segítőtársa volt ebben a kormánynak a választójogi reformmozgalmaknak szerencsétlen politikai viszonyaink között való előnyomulása. Midőn ugyanis Kristóffy, kizárólag politikai célokból, hogy a figyelmet alkotmányellenes kormányzatáról elterelje, radikális választójogi tervezetét meglepetésszerűen a kormányprogramm élére állította, az alkotmányellenes kormányzattal szemben amúgy is ellenszenvvel viseltető nemzet a választójog kiterjesztésének a kormányprogrammba való felvételét nemcsak bizalmatlansággal fogadta, de az ellen — már politikai okokból is — a legelkeseredettebb küzdelmet támasztotta. A radikális választójogot akarva sem lehetett volna jobban disqualifikálni, mint épen azáltal, hogy ezt egy alkotmányellenes kormány a nemzeti küzdelem letörése céljából a nemzeti aspiratioktól akkor még távol álló socialdemokrata párt és a nemzetiségek segítségével a nemzeti társadalom ellen akarta megvalósítani. A nemzet küzdő elemei joggal tekinthették e vállalkozást az alkotmányellenes kormányzat megerősítésére szánt kísérletnek s az ezen kormányzat elleni küzdelem homlokterében álló s a választói jog radikális hatása tekintetében tájékozatlan magyar-