Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

70 nisztert oda, hogy törvény- és erkölcstelen eszközökhöz folyamodjék, az által, mert mindenáron leszavazni, és helyét pártfőnökei által elfoglalni akarja. Nagyon primitiv felfogása lenne az alkotmányosságnak be nem látni, hogy a népképviselőnek gyakran éppen a kormányt pártolni, és némely gyöngéit ujjai közt is átnézni kötelessége. A kormányt pártolni, és néha erélyesen pártolni kell, mint magát a társadalmi rendet, mi nem mindig könnyű és népszerű dolog; mig az oppositionak azon elö'nye van, mi az itészetnek: hogy t, i. könnyebb mindent birálni, mint valamit megtenni. A mint ott, hol a pártoknak reményük lehet kormányra jutni, nemis oly gyakori a nagy szavak és követelések nevében űzött gáncsoskodás. így a parlamentaris itészet, vagy oppositio is gyakorlati. De éppen ott a baj, hogy ugyan azon személyes önzésből, melyből pártolják, csak oly könnyen támadják is meg a kormányt. És az a baj, hogy a parlamentaris nagy harczoknak titkos czélja gyakran az, mit egy franczia lap igy formulázott : „Takarodj onnét, hogy én foglaljam el helyedet" (ótetői de la, que je m'y mette.) Minthogy tehát a többség tehet mindent, s a többségnek közvetlen czélja a fohatalomhozi jutás, a többség utáni törekvésnek igyenes eredménye a függetlenség teljes hiánya a minisztériumnál csak ugy, mint a képviselőknél. Maga a felelős miniszter párthoz tartozik, és rendesen főnöke az uralkodó pártnak, melynek őt a párt természeténél fogva pártolnia kell. Nagy fegyelmezett pártok nélkül a parlamentaris kormányzás fent sem állhat, mint ezt anglia példája mutatja. A pártokról sok mindenfélét mondtak el már jól, roszul. Ugy látszik előttem is, hogy a párt elkerülhetlen szabadság mellett, de mivel megosztja a népet, nem jó, hanem rosz oldala annak, miért ezen hajlamát a polgári életnek nem hizlalni, de neheziteni kell. A pártok elméletén tehát épiteni nem lehet, mert a czél az, hogy ne le-