Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

32 a parlamentnek, mint független pár száz embernek kell a nép törvényhozási jogát birtokba vennie és gyako­rolnia. — Ezt legalább megértjük, mert ezen uj parlamentaris nyelv körülbeló'l annyit tesz régi magyarsággal: „mi tudjuk azt, mi nektek kell jó táblabirák! Ti nem értetek már ahoz, mit a képviseleti logika szerint most csak mi tudhatunk." Nem lehet — az igaz — ezen uj elmélet mellett is érteni logikai okát, miért kell az egyes képviselőknek or­szágokká, az országoknak pedig egyes képviselőkké vál­niok? de annyi bizonyos, hogy ily értelmezés mellett kényelmesen összeülhet a kis sok ország, mi aztán még­sem országgyűlés, hanem „Ház." Igaz, hogy mindkettő, — a követ és képviselő, — kifolyása a nép hatalmának és képviseli azt, de az uta­síthatási jog által a nép személyes befolyása biztosítva, és a parlamentaris omnipotentiának utja bevágva van, holott ily teljhatalom mellett a nép egyetlen teendője — a választás. A többi, vagyis a törvényhozásbani minden beszólhatás teljhatalmú képviselőinek dolga. Igazuk lehet tehát azon parlamentaristáknak, kik azt hiszik, hogy a nép minden teendője: ekéje, kaptafája, és ügyvédi aktái mellett van, a parlamentaris nagy beszédek hallgatása és olvasása pedig csak pihenési idő­töltése. — Kik az alkotmányos emberiségben nem csak szavazó gépet, hanem tanácskozó polgárokat akarnak látni, minő volt mindig a magyar, — ismét könnyen választhatnak a két rendszer között. Puszta képviselet, és személyes joggya­korlat: ekét szóval jellemezve van a két rendszer, és az ür mélysége, a kettő közt kijelölve, mit ugyan néhány alkotmányos íictioval betölteni és kiegyenlíteni senki sem fog. A képviseleti rendszer, a mint azt ma értelmezik, a „népfelság tana" a koreszméje, egy fogalom, melynek organikus élete nincs. A megyei személyes joggyakor­lat, a személyes (egyéni) szabadság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom