Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

30 sulva mindig komoly dolog, s ez a magyar megyei rendszer; mig a jog megfogható hatalom nélkül, minő p. o. a képviseleti rendszer, oly ártatlan és védetlen valami önmagában, hogy vele vagy ellene mindent tenni lehet, mert bár néha hiányosan és haragosan beszél, mivel csak alkotmányos szája van, keze lába pedig nincs, mégsem is mozdulhat alkotmányosan, s mint ilyen nem nagyon félelmes is. Hogy a jog elválasztandó a hatalomtól, ez nálunk egészen uj tan lenne, s ezen uj tannak európai két corollariuma: egy részről a nép jogélet teljes ernyedtsége, más részről az időszakonként feltűnő forradalmi láz. Hogypedig a néphatalom gyakorlata nem anarchia, nem forradalom, azt ismét a régi magyar gyakorlat mutatja, miután nálunk nem is volt állami forradalom soha. A jog és hatalom mindkét részről akkor lesz felforgató, forradalmi s igy veszélyes, ha nincs formulázva, és nincs ellensúlyozva. IV. Megszoktuk a parlamentarismus (képviseleti rendszer) alatt valami, tudja Isten minő magasztos és korszerű dolgot képzelni. Már e szó maga bizonyos hangnyomattal mondatik ki, s mivel nekünk eddig csak országgyűlésünk volt, a parlamentarismus, mint a korrali haladás palládiuma tekintetik. Lássuk tehát a dolgot magát közeiebről, hogy szavak és nevek felett szélmalom harczot ne vivjunk. A „parlament" testülete a képviselőknek, mint a magyar országgyűlés a követeké volt. „Ház" (a képviselők háza) lett tehát az, mi az országgyűlés helye volt; mi hogy a magyar eszme és nyelv purismustól elüt*), az nem nagy baj, de a „követ" és „képviselő" közti különbség nem a névben, hanem a fogalomban van. *) A székely szójúrat szerint felsőház—emelet, al--óh.-ízE=földszint.