Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

25 melylyel mindenki visszaélhet, s ha visszaél, az egész bölcseség megáll. Hisz éppen az czélja minden alkotmánynak, hogy a hatalom visszaéllései ellen a nemzet joga és szabadsága megóvassék. így pediga visszaélésekre minden kormánynak meg van hatalma, mihelyt ahoz meglesz akarata. Mivel tehát igy jól sehogy sem lehet, ezen gyakor­lati .jól nem lehet*' mutatja, hogy az egész képviseleti áldás még papiros bölcseség sem, hogy mint elmélet is hami*. mert az életrevaló elmélet csak jó praxisból szü­lethetik, és már önmagában ferde azon eljárás, mely az elméletet nem a jó gyakorlaton alapítja, hanem az életet akarja szabályok keretébe szorítani. Valóban utoljára azt sem tudja a szerényebb ember, hogv ások tudós doctrinaire különös eszejárásán csudál­kozzék-e . vagy a magáéban kétkedjék? Mit ők politikai bölcseségnek neveznek, az előttem nem más. mint jámbor önmvstifieatio, az okosságnak magának tulontuü okos­ság általi felültetése. Mintha csak a sok tudomány árta­na náluk az okosságnak. Ok kiszámítottak mindent, kiczirkalmozták miként kellene lenni, s ki feledék számításukból a főt, az ulti ma ratiot: a hatalmat. A mire minden hatalom legutoljára fog reá állani mindig, az saját beleegyezése önmagának korlátozásába, a szabad mozgását akadályozó formalitások elfogadása. Minél nagyobb a hatalom, aonál nagyobb a kisér­tések ingere, s annál szükségesb a korlát. A hatalom csábjainak, a történelem tanúsága szerint csak a legeré­nvesb emberek, s ezek is csak ritkán voltak képesek el­lentállani. Fékezni kell tehát a hatalmat, de fékezni azt. mi hatalmas, s mi veszélylyel fenyegeti a szabadságot, nem lehet oly papirosból készült alkotmányos keretekbe szo­rítás által, melyek azonnal szétrepednek, mihelyt a hata­lom könyökeit terpeszti szét. A hatalom expansivus ereje ellen csak egy biztos eszköz van. oly korlátok közé zárni t.L hogy roszat ne is

Next

/
Oldalképek
Tartalom