Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

22 Távol kell tehát tőlem lenni, éppen ezen meggyőződésemnél fogva, minden gondolatnak, hogy gyönge kormányt óhajtsak, mi ha már nem anarchia magában, bizonyosan oda vezet. — Hol minden szabadelvűség és hazafiság a kormány elleni folytonos duzzogásból áll, ott vagy a status bölcseség van még csecsemő pólyáiban, vagy a viszonyok igen szerencsétlenek, mert természet elleniek. Ha azonban téved a nép kétségkívül, midőn a kormány hatalmát, mi szükséges, nem türi; szintoly bizonyosan téved, ha személyes joggyakorlatát, azaz: saját joghatalmát, másnak bár kinek adja át. Szükséges, hogy a hatalom bizonyos része a népkezébe maradjon, mert az ő nevében gyakorlott jogot, előbb vagy utóbb ellene használhatnák, mihelyt használni akarnák. A királyságot névlegessé tenni, valamint a néphatalmat tudományos fictiokra alapítani nem lehet. Vagy reá ülnek a békák a fatuskóra, vagy eluyeletnek a gólya király által. Viszont, ha a nép hatalmát kezéből kiadja, lehet annak hatalma, kinek átadta, de neki bizonyára nincs, még saját joga biztosítása is, mint annak nincs többé biztosított pénze, ki kötelezvény nélkül azt másnak adja át. Okos és előrelátó ember kötelezvényt kér legjobb emberétől is, s igy ura marad annak, mi az övé. — Már hallottunk beszélni parlamenteket, mint feledékeny és roszfizető adósokat. De ha a képviselő egyenként mind angyal és hős lenne is egyszemélyben, az ily szervezet természetes hiányait ki nem pótolhatja. A rendszer, mely „népképviselet" -nek, ünnepi néven „a népfelség tanának" neveztetik, éppen a nép ügyét árulja el, midőncsak névlegessé teszi a nép jogát, s kisemmizi hatalmát. De a képviseleti rendszer, midőn kiveszi a nép kezéből a hatalmat, nem adja azt a nép képviselőjének sem.