Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

4 legalább az első tekintetre felötlő nehézség. — Ha a ha­ladásról, mint az emberi társaság egyik szükségéről van szó, felteszük, hogy a javítás értetik alatta, s ez elég határozott fogalom. De a rend alatt majd többet, majd kevesebbet ér­tünk, de nem értjük határozottan azt, mire a társadalom­nak a haladáson kivül szüksége van. Legszűkebb értelemben a rend engedelmesség. De különbféle fokai vannak az engedelmességnek, s nem mindegyik egyaránt ajánlatos. Terjedelmesb értelemben a rend fentartása a béké­nek az által, hogy az egyesek hatalma megszüntetik. Azonban ezen tágabb szóértelmezésben is, a rend inkább egyikét a kormányzat szükségeinek, mint czélját és jó­sága próbakövét fejezi ki. S ha tehát a rend fogalmában mind azt befoglalni akarjuk, mit a társadalom követel kormányától, s mit a haladás fogalma nem zár magába, ugy a rend fentar­tása minden meglevő jónak, és a haladás növekvése azoknak. Ily értelemben pedig a „rend" és „haladás" fogal­mai nem állanak egymással szemközt, hanem a kettő' egy s ugyanaz. — A meglevő jó fentartására irányzott mun­kásság az, mely annak növekvését elősegíti, s viszont; azon egyetlen különbséggel, hogy a munkásság magasb foka kivántatik meg a haladásra. Mert minő polgári erények szükségesek a társa­dalmi jólét megőrzésére? Mindenki beismerendi, hogy ezek a szorgalom, becsületesség, igazságosság és okosság. Már pedig ezen tulajdonok vezetnek a javitáshoz; sőt ezeknek minden öregbedése már magában a legnagyobb javitás. S ha továbbá azon oldaláttekintjük az emberi mun­kásságnak , mely leginkább a haladásra viszonylik, minő például a vállilkozás és bátorság, ezek is leginkább a szellem cselekvési erejének kifolyásai, oly tulajdonok, melyek a meglevő javak fentartására szintúgy szük­ségesek, mint azoknak gyarapítására. — Az emberi vív-

Next

/
Oldalképek
Tartalom