Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)
2 „Északamerikai Democratiáról," Istennek hála a legjobb kor, a lapjobb könyv. Ez tett engem határozott municipalistává, egyik bibliája tehát azoknak, kik önkormányzatunk alaptanait támadták meg. így jártam közelebb Millel, ki a parlamentarismust, mint az alkotmán\ osság eszményképét adja elő. Csömörlésig megunva a német tudományosság ismereteseljárását, melynél a betű agyonokoskodja az életet; és nem helyeselve azon modort, melylyel egyik nagy lapunk polémiáját a „P. Hirnök", az ő „középkori barát krónikája'1 ellen folytatta, s melyben a nemzet szivével és gondolkodási irányával öszvenott megyei rendszerhez való ragaszkodást, mint ezen uyolczszázados Ősi nagy intézményünk iránti kegyeletet „egy városi voks, absentisták, tekintetes karok és rendek4' s más ily túlszárnyalt tanoknak nevezte ; — előre örültem, midőn Mill legújabb müvéről értesültem puszta magányomban, hogy végre olvasni fogok oly valamit, mit egy gyakorlati nemzet tudós fia mond, a mivel szokásom szerint olvasásközben megküzdeni háládatos feladat lesz, vagy pedig általa legyőzetni megnyugtató. De minő volt meglepetésem, midőn a vélt hatalmas ellenfél helyett, a legjobb barátot fedeztem fel benne ismét! Szinte szemeimnek nem hittem, midőn a municipaHsmus döntő érvét: a személyes joggyakorlat nélkülözhetlenségét az egész könyvön, mint logikai aranyfonalat átvonulni láttam, midőn tapasztaltam, hogy az önkormányzatot csak oly érvekkel lehet védeni magyar ember előtt, mint ő az általa „a legjo>>b alkotmányi forma eszményképének" nevezett parlamentarismu*t; s meggyőződtem, hogy csakis azért magasztalója » képviseleti rendszeren alapuló parlamentarismusnak, mert mint angol a magyar megyét az önkormányzat azon páratlan alakját , melyben a nemzet alkotmányos jogát és hatalmát mindig gyakorlottá, nem ismeri. Barátaink dicsérete semmi, mert gyanús lehet; de
