Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

láztatása után sem vitte tovább a bettífoglalásnál abban, mire legnagyobb szüksége van, mitől jóléte és méltósága földihazájában leginkább függ. Valóban, ha van valami, a mi főleg a német tudósok, — ezen állítólagos civilisalo tanári rend, — gyakorlatias felfogásában kétkednünk kényszerit ; leginkább azon dogmatikai hang lehet az, melylyel a politikai téren is szólani, magukat feljogosítva vélik. Ugy hiszem, hogy nem sokat állítok, midőn azt mondom, miszerint pl. Rottecknek azon tétele: hogy a politikai szabadságnak elmélete már befejezve van, — a szánalom mosolyára méltó. Mintha csak egy gyermek, tudós parókát húzva fejére, körül ugrálná kártyatornyát, tapsolva kezeivel: „már megvan ! már megvan!" Megvan! — igen! — de csak a kártyákból épített parlamentaris ház, melyet a legközelebbi erős lehelet, az első léghuzam összeomlaszt. A tudomány, ha az akar lenni, a minek magát kiadja, mindenek előtt szerény és alázatos kell hogy legyen; mert ő kell hogy felfogja, ő kell hogy érezze legjobban, az egyes ember erejének elégtelenségét, szemben a mindenség végtelenségével,