Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

110 közévé nem alyasítani. E kérdés szinte nem érinti a képviseléti rendszer életmagvának lényegét, de lényeges annak jótékony hatására. „A törvény — úgymond — nem Írhatja el6' a választóknak az alapelveket, melyeknél fogva magukat a választásnál vezéreltessék, de nagy gyakorlati különbség fekszik abban, hogy minő alapelvek szerint választanak, s a kérdés visszaesik oda, hogy szükséges-e a kötelező igéret? A nézpont tehát, melybó'l e fontos kérdést tekinti, kétségkívül igen helyes, mert senkinek sem juthat eszébe utasitás adást, mint a választók részéröli szükségességet, azaz: olyat, mi nem csak jog, de kötelesség is vitatni. A kérdés súlypontja az, hogyha szükségesnek látják, adhassanak, akár a képviselő' személyisége, akár a tárgy tekinteténél fogva, hogy tehát oly ferde és képtelen dolgok ne. vitattassanak a képviseleti rendszer nevében, hogy „a képviselő' nem választóit, hanem az országot képviseli", következőleg, hogy utasítást adni nem is lehet. Mill alapelvül azt állítja fel, hogy a választók nem cselekszenek helyesen, ha a feltétlen alávetést véleményeik alá, a képviseltetés főfeltételéül tűzik ki. „Magasb szellemi erő, és métyebb tanulmány mit sem használ, — úgymond — ha néha oly következtetésekre nem vezetnek, melyek eltérnek attól, mihez a közönséges szellemi tehetségek tanulmány nélkül is eljutnak." A nehézségeket pedig, melyek ezen alapzatból szerinte is folynak, igy formulázza: Fontos, hogy a választók tanultabb embert válaszának képviselőjükül, mint ők maguk; de nem kevésbé szükséges, hogy ezen bölcsebb ember nekik felelős legyen; vagyis más szavakkal: hogy a választók megítélhessék, mennyire felel meg teljhatalmának. De hogyan ítéljenek a választók máskép, mint saját véleményeik mértéke után? És hogyan választhatnak is máskép, mint ugyan ezen mérték szerint? — mendja maga Mill.