Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

ELŐSZÓ. A „nagy szavak," a féltudás és kapkodás ezen szabadalmazott korában, midőn minden régi hit megingott, minden ősi alapzat kétségessé tétetett; — annál, ki tollat vesz kezébe, hogy hazája nagy ügyeibe bele szóljon, — a becsületes szándokon kívül, talán semmisem szükségesb, mint éppen a magasb tudásnak azon őszinte alázatossága, mit Socrates, a legnagyobb bölcs, igy formulázott: „Csak egyet tudok: hogy semmitsem tudok." A tudományok birodalma köztársaság. Itt nincs rangfokozat. Egyik oly fontos, mint a többi mind. Méltóságát mindegyik önmagából meríti. — De a szabad népek mégis a legelső helyet mindig a politikai tudományoknak, mint a fő hatalmat az életben, a szószéknek adták. A nagy államférfiak legalább is egy rangban állanak a nagy hadvezérekkél. Egyik a béke, másik a háború hőse. Es a népek ösztöne nemcsak a politikai tudomány fontosságára nézve helyes, de azért sem csalódik, mert a legnehezebben megoldhatók egyike. Az elme élt, a mély és helyes felfogást, mindegyik megkivánja, de egyik sem oly szövevényes, oly sokoldalú, mint ez, mely a legnagyob brejtély — az ember nevelésével és kormányzatával foglalko-