Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Első rész. Az erdélyi részek közigazgatási tekintetben

— 43 — zavarok, túlnépesedés vagy kereszthadjáratok; öszmüködteke öshazájok végleges elhagyására ? Oly kérdés, mire azon kor viszonyainak számbavételével csak ráelmélve válaszolhatunk1). Eleinte kisebb tömbökben s külön időszakokban jelentek meg honunk határain. Ha a körülményeket gondosan mérlegeljük, az tűnik ki, hogy a nagyobb telepítvények egymásután következtek, s viszonyban voltak költözési mozgalmaik a kereszthadjáratokkal. Ki is vonhatja alaposan kétségbe, hogy ezek közöl egyes tömegek már csak azért is itt települhettek meg, mert a pogány besenyők és kunok elleni müködésökkel azon szolgálatot hitték tehetni a kcresztyénségnek, mit teendettek volna akkor, ha a Szentföldön a saracenok ellen harczolnak. Elég az, hogy Erdély délszaki része kipusztult volt s tárva-nyitva állott az említett rabló népek dúlásainak: királyaink tehát tárt karokkal fogadták a jövevényeket s velők benépesítették az elvadúlt, kietlen pusztaságot; védfalul szolgáltak ők a barbár betörések ellen; új szint öltött szorgalmuk nyomain a rideg vidék, sigen sokat nyert lakályosságban. Ekként alakúit meg az erdélyi részeken S z e b e nvármegye (Comitatus Cibiniensis), magában foglalván azon földterületet, melyen később Szászváros, Szászsebes, Szerdahely, Szeben, Újegyház, Nagy-Sínk, Kőhalom és Segesvár, székek keletkeztek. Minő lehetett az első telepítvények népszáma, hiteles adataink nincsenek; de ha az öts áz fegyveresre rugó hadilletéket2) tekintetbe veszszük, nem mondhatjuk jelentéktelennek. A későbbi idők okmányaiból kiderül, hogy kezdetben minden egyes gyarmat politikai tekintetben önálló közigazJ) J. K. ISchuller : Uinrisse uad kritiselie Studien zur Gefídiichto von Sieboubürgen. Mit besonderer Beriicksicbtigung der Gesichte dér deutschen Colonistea im Lande. Hermannstadt. 1840. 8-0' Erstes Heft. §. 66. lap. 65, 66, 672) Privileg. Andreáimul. Artic. V. — V. ö. Sigism. Kósa, i. m. 83 - 97- II.