Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Második rész. Az erdélyi törvényhozás létegzete

— 98 — az 1557. jun. 1. tordai országgyűlésen újabb diszt nyert és méltóságot1). 20. §. Általános áttekintés. — Eredmény, Az eddig terjedt tárgyalástól nem válhatunk meg a nélkül, hogy annak legalább alapeszméit befejezésül meg ne emlegessük. A törvényszerzések nemzeti közjoga az Almos és törzsfők közt alakúit frigyrendszerben leli alapját. Minden magyar nemes és szabad volt. A törzsfők alkották a fejedelem tanácsát, kiknek meghallgatása nélkül semmi fontosb ügyek elintézéséhez nem foghatott. A népgyűlésben szabadon nyilatkozott a szabad nemzet. Szent István első királyunk is alkotmányához e történelmi alapot használta. Eleinte kizárólag vagy legatább túlnyomólag a magasabb osztályokból szervezett királyi tanács gyakorolta ugyan a közjogokat; de utóbb az arany bulla által a régi jogaiba visszaállított köznemesség is cselekvőleg folyt be a törvényalkotásba s állam ügyekbe. Miután az első szent király az erdélyi részeket magyar koronájával egyesítette (1002 ), legott e joggyakorlat részeseivé lőnek a szabad székelyek, a vármegyék nemessége, majd a szász nemzet is, kik a magyar öszállam országgyűlésein jogszertíleg képviselve voltak, mint a törvényhozó hatalom egyenes osztályosai. Az itt alkotott törvények kötelező ereje kiterjedt a magyar korona összes birodalmára, tehát az erdélyi részekre is, melyek, hogy a magyar koronától függő államtagot képeztek, kétségtelenné teszi az, hogy az erdélyi vajda saját hatáskörében mint a magyar király teljhatalmú képviselője működött. Ugyanis Lőrincz vajda 1242-ben IV. Béla király által teljhatalommal felruházva azért küldetett Erdélybe, hogy azon részek népeit összegyűjtse, s a miket a hon s király javára üdvösek») Gr. Mikó Imre, 81, 82, 107, 108. lí.