Vass József: Demokrácia (1917)

VIII. Demokracia és nemzetiségi kérdés

34 Ilyen módon mindenütt érvényesítheti az állam a maga hegemonikus jellegét anélkül, hogy a nemzetiségekkel szemben a jogtalanságok és erőszak itfgo ványaira tévedne. A politikai jogok kiterjesztése nemzetiségi viszonylatban mindenesetre igen érett megfontolást igényel. Láttuk, hogy a politikai szabadságban való részesedés bizonyos fejlődésbeli előfeltételekhez kötődik, amit kérdés alakjában igy mondhatnánk: alkalmasak e a nemzetiségi elemek arra, hogy az állami önmeghatározás terén érvényesüljenek? S ha igen, vannak-e az állami öntudat olyan fokán, hogy bele tudnak simulni a nagy magyar közösség önmegbatározó főirányába? A szabadság ugyan • is önkorlátozás is, kétszeresen az'a politikai szabadság nemzetiségi birtokosára, mert neki nemcsak egyéni érdekeit kell a közjónak alárendelni, hanem nemzetiségi mivoltát is — természetes jogainak sérelme nélkül. Világos tehát, hogy a magyar állam csak abban az esetben adhat a nemzetiségeknek a mostaninál nagyobb politikai szabadságol, ha várható, hogy a politikai szabadságot nem tisztán a nemzetiségi, hanem eioősorban az állami önmeghatározás terén fogják érvényesíteni. Lehetetlen kivánság volna azt várni tőlük, hogy minden törvényes eszközt föl ne használjanak a saját nemzetiségi céljaik érdekében, ellenben kötelesség azt követelni tőlük, hogy pozitív és kongruens közreműködést fejtsenek ki a közös jó érdekében. Várható-e ez az eredmény, megvannak-e a magyaror szági nemzetiségekben a nagyobb politikai szabadság elbordozására szükséges előföltételek, mindezt megállapítani nem e fejtegetések dolga. Ha megvannak, akkor az egyenlő igazság szerint a nemzetiségeknek ugyanolyan méretű politikai szabadságot kell biztosítani, mint a magyaroknak. H.i nincseneK meg, bűn volna őket még tágabb politikai nyeregbe segíteni.