Vass József: Demokrácia (1917)

VI. Állam és demokrácia

26 legmagasabb természetes és természetfölötti célokhoz való hozzáfegyelmezésére csak olyan tényező képesítheti, amely elég erős arra, tiogy az embert egész egocentricismu.-aval együtt egy más, abszolút, független centrumba, Istenbe kösse be. Ez a vallás. Értelmetlen és szűklátókörű tehát minden radikális magyarázkodás a vallásról, mint a szolgaság megteremtőjéről s a mindenkori hatalom érdekeinek védelmezőjéről. S érdekes, hogy a vadak mindig és kizárólag a katholicizműst érik, holott a mélyen gondolkodó elme hamar megérti, hogy éppen a katholikus vallás évezredes munkája segítette megteremteni az emberiség lelkében a szabadságra való fölfejiődés föltételeit. Teremteit annyit, amennyit teremthetett ; munkája nincs befejezve, s nagyobb szükség sürgeti most és a jövőben, mint bármikor a múltban. A modern államjogaszok elméletei szerint az állam való ságos személyiség. Van értelme, akarata, teste, lelke és egyénisége. Anélkül, hogy psichologiai kritika alá vennők e merészen elfinomitó elméletet, rámutatunk arra, hogy mindenesetre az állami akaratnak, léieknek, értelemnek természetes hordozójában kell keresnünk az úgynevezett állami személyiség, vagy egyéniség titkát. A személyiség lelkes mivoltot jelent, az egyéniség pedig a lelkes mivolt oszthatatlan egységességét. Már most az a kérdés, mi az a valóság, amely nemcsak az államjelleg és hatalom hordozója, hanem alapja annak is, hogy például a magyar állam minden más államtól különböző és szuverén jelenség ? Nem lehet más, mint az államilag organikus, fajában, történelmében, speciális hivatottságában egyéni nemzet. A kormányzó tekintélyt és a polgárok összes ségét, — mint láttuk, — elmélet szerint szét lehet különbözetni, azonban sohasem az államhatalom kapcsolódási módja, vagy a hatalom gyakorlásának stilusa egyéníti a polgárok összességét, hanem —megengedve bizonyos kölcsönhatást, — a történelmi értelemben vett nemzet az állam egyéniségének természetes alapja és kifejlesztése.