Vass József: Demokrácia (1917)
IV. Demokratikus fejlődés
18 lőjét, amig az emberiség, vagy annak egy része önmagához méltatlan helyzetben sínylődik. Ez a fejlődés törvénye. Az elnyugvás idején az ellentét rejtett, tudattalan ; tudatossá kell lennie, hogy kiegyenlítődjék. Óriási a 'fejlődési iv, amelyen a tömegek végigvánszorogtak a teljes jogtalanság pontjától az emberi egyenlőség s az egyéni általános szabadság pontjáig. Nevezetesebb történelmi vonal ez. mint a legnagyobb hadvezérek, birodalmak, rendek, városok fejlődésének vonala, mert ez jelzi az emberiség életének legfcntosabb teljesítményét, s ha létrejöttéhez temérdek szenny, bün, vér tapad is, mégis ez az eredmény a Teremtő egyik világátfogó gondolaiának megvalósulása. Eleddig azonban semmi nyomát nem találjuk a demokráciának. Megállapítottuk az I. fejezetben, hogy két, egymással ellentétes elvnek vagyunk hordozói; az egyiken az önmeghatározásbeli szabadság alapszik, a másikon a közösség szabadsága. Mindaddig szó sem lehet a másodikról, amig valóra nem vált az első. Valamint ugyanis az egyes emberben nem két különálló valóság a természet és az egyéniség, hanem a természet az egyéniségben fejlődik ki, éppenugy a két elv eredménye is : a politikai szabadság (a közösség önmeghatározására) csak az egyéni szabadság alapján épülhet ki. Rabszolganépnek, jobbágynépnek, vagy akár egyenjogúsított, de politikailag öntudattalan népnek hiába adnának politikai szabadságot, nem tudna mit csinálni vele. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, minő szoros viszonyban van a politikai szabadság az egyénivel. Egyéni szabadság nincs erős jogrend nélkül ; viszont biztos jogrend nincs erős kormányzó tekintély nélkül. Amig az egyének a fejlődés alacsony fokán állanak, addig a kormányzó tekintély egy vagy néaány ember kezében majdnem teljesen független hatalom szerepét játssza, nincs földi ellenőrzése. Az ősnépek fáraói, királyai istenek vagy istenek rokonai voltak, a későbbieknek divus caesar volt a nevük, még később dei gratia uralkodóknak nevezték ma-