Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 52 ban, hol a szardinai király s más olasz hatalmak seregei ö felsége hadait megtámadták, a háborút bevégezni nem lehetett: reményét fejezi ki, hogy a nemzet képviselői az egymással válhatlanul egybeforrott trón és alkotmányos szabadság érdekében erélyesen fognak intézkedni." Ezen, az akkori köriilményekhöz képest a legfinomabb diplomatiai tapintattal, de egyszersmind metsző élü mély iróniával, valóban remekül szerkesztett trónbeszéd már is erkölcsi vereséget adott mind a király tekintélyéből gúnyt űzött udvari reactiónak, mind a horvát és szerb nép lázitóinak, s jelentékeny diadalát képezé az a független magyar kormány önállósága- s erélyes politikájának. Az országgyűlési többség eleintén a mérsékeltebb elvek, a békés kiegyenlitési irány, Batthyány és Deák pártszinezete mellett látszott alakulni; majd azonban Kossuthnak az események rohanó folyamához alkalmazkodó, s a kivívott jogokhozi szigorú ragaszkodása, a valódi törvényesség által támogatott szónoklati varázsa egyesité maga körül a többséget. Július 8-án a Pillersdorfféle császári ministeriumot a bécsi biztossági választmány lemondásra kény szeritvén, János főherczeg DobelhofF bárót, a szabadelvű osztrák ellenzék vezérét bizta meg uj ministerium alakitásával. Kossuth a távolból az egész birodalom érdekében néhány igen jó intő szózatot, tanácsot intézett az uj bécsi kormányhoz ; ez azonban nem hallgatva reá, ismét az udvari reactió karjaiba veté magát, s a zsoldos sajtót, sa nép önző' részét a magyar nemzet vívmányainak elnyomására, s Ausztriának Németországhoz való csatlakozása ellen izgatá.