Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 50 — gével együtt még mindig a békés utoni kiegyenlítést óhajtották; ellenben Kossuth és Szemere a horvát és szerb mozgalmak elnyomására, és a magyar kormány önállásának biztosítása végett a legerélyesebb fegyveres föllépést kívánták, s az olasz függetlenségi harcz ellen a szintén szabadsága fentartásaért küzdő magyar nemzet részéről megajánlandó hadi segélyezést oly erős föltételekhöz kötötték, hogy ez által Batthyány- és pártjának békepolitikája egészen meg volt gyöngítve. Ámde Kossuth ehhez köté egyszersmind ministeri állását, s a ministerelnök ismerve az ő roppant népszerűségét, kénytelen volt neki engedni. Megjött végre július 6-én a pesti nemzet-gyülés megnyitásának nagy napja. „A lelkesedés, — irja Horváth Mihály a magyar függetlenségi harcz történetében, — melynek a főváros e napon tanuja volt, nem ismert határt. Egy nagyszerű, az elragadtatásig megható ünnep volt ez: diadalünnepe az alkotmányos szabadságnak és nemzeti függetlenségnek ! egyesülési ünnepe az anyaországnak a három évszázad előtt tőle elszakadt részekkel s Erdélylyel, örömünnepe a jogegyenlőség által egygyé vált, minden osztályra nézve egyaránt képviselt nemzetnek." István főherczeg nádor s királyi helytartó s jelenleg a király teljhatalmú képviselője, a független önállóságát tettleg kivívott és annyi akadály legyőzésével férfiasan fentartani bírt összes magyar ministerium élén, a most már szerepet váltott képviselők és főrendek vegyes gyűlésében megjelenvén, szűnni nem akaró éljenzés s örömriadások közt foglalta el helyét a városi redout-terem, (vigarda, most komoly da), e czélra átalakított pompás termének men-