Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 34 szánandó eszközül felhasználta, bolonddá tette, titkon kinevette, mint a kicsavart czitromot eldobta és mint valami nyomorult, buta féreghalmazt eltiporta lábaival. Itt a szláv és az osztrák-német reactionális párt egymást akarta rászedni, s győzött az okosabb, az t. i., ki nem harczolt önmaga ellen. Megunván Batthyány a bécsi ministeriummal folytatott sikertelen alkudozásait, tiltakozásait, sürgetéseit, s látva azt, hogy a horvát és szerb hadi készület mindinkább veszélyes mérvben növekszik, annak elnyomására pedig csekély katonai erővel rendelkezhetik; — a ministerium határozatából a nádor és az elnök május elején Bécsbe utaztak oly czélból, hogy az udvarnál a fenforgó összeütközések, viszályok békés utoni kiegyenlítését eszközöljék. Bátor és nyilt föllépésök következése az volt, hogy a királylyal május 6-án két rendeletet Írattak alá. Az elsőben arra inti Jellasicsot, hogy az általa kinevezett magyar királyi helytartó, a nádor parancsainak, és a m. ministerium rendeleteinek a kormányzás minden ágában engedelmeskedjék. A másodikban felszólítja a nádort, hogy miután Horvátországban elkülönzési törekvések merülnek fel, szükség esetében kir. biztost küldjön Horvátországba, ki erélyesen lépjen föl s nyomja el a merényletet. A harmadikban utasítja a király a még mindig Olas/honban táborzó Mészáros Lázár huszárezredest, hogy eddigi hivatalát letéve, magyar hadügyministeri állását elfoglalni siessen. A negyedik királyi rendelet, a reactio egyik főhőse, Jelasics titkos partfogója, segélyezője, gróf Latour osztrák hadügyminiszterhez szólt, melyben ez legfelsőbb utasítást kap az iránt, hogy minden, az összes had-