Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 25 örökké emlékezetes utolsó pozsonyi országgyűlést személyesen bezárta. Az országgyűlés eloszlása után a nádor és a magyar kormány a szentesitett törvényekkel, a sok baj és akadály közt végre is dicsőségesen kivívott uj alkotmány nyal, a nép határtalan lelkesedése és bizalma élénk kifejezései közt, kijelölt székhelyére, Budapestre költözött, s nemcsak a központban, de vidéken'is mindenütt rendkívüli erélylyel kezdék meg szervezkedés nagy munkáját. Első gondja volt a ministerelnöknek körlevelet intézni az ország összes törvényhatóságaihoz, melyekben azokat a haza nevében kötelességeik pontos és lelkiismeretes teljesítésére hivja fel, és különösen leikökre köti, hogy a népben a bizalmat a király jóakaratában erősítsék meg, és őrködje/iek a béke és rend föntartása fölött, nehogy a nemzeti kormány a kezdetnek természetéből folyó átmeneti nehézségeken kivül még az időelőtti követelések és a türelmetlenek kicsapongásai ellen kénytelenittessék küzdeni. S mind a mellett hogy nemzeti kormányunknak az udvari reactio s az ezzel egyesült bukott bürokratia, továbbá a hivatalhajhászók túlsokasága, tolakodása, egynémely hirlapszerkesztő és író vakmerő és szemtelen megtámadásai, a minden tekintélyt aláásni, minden kegyeletet kiirtani törekvő szájhősek, nyeglék piszkolódásai s a zavarosban halászni akaró önzők és csalók által a népnek különféle irányban történt felizgatásaival, s egyéb ezer baj-, akadály és nehézséggel kellett szembeszállnia; erélyes, határozott föllépése, bölcs, ott a hol kellett engedékeny politikája, a szervező tehetségek kellő