Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 4 — mint akkor legtöbb főuraink, ő is Bécsben vette lakását, a nyarat pedig- pazar fénynyel földiszitett ikervári kastélyában tölté. Hogy nem hiába fordult meg a nagy világ előkelő köreiben s közhelyein, tanusitja az, miszerint pompás, kényelmes házi életében, az általa adott mulatságokban a keleti fény angol comforttal s franczia Ízléssel párosult, s a hazafias szellemű, politikai szinezet sem hiányzott abból, bár még akkor ily főúri termeinkben csak ugy elvétve, nagy ritkán lehetett magyar szót hallani. Ámde a mi lánglelkü fiatal grófunk nemesebb hajlamait, magasabb szellemi vágyait nem tompitá el, nem ölte meg az érzéki gyönyörök egyoldalú hajhászata. 0 mint erős akaratú, szilárd jeliemu fiatal férfiú tudott uralkodni szenvedélyein, s nem ő lévén oka annak, hogy egészen idegen, németes, francziás növelést kapott, a magyar nyelvet, épen akkor a müvelés izzó kohójában ujjáidomitott, szép és erőteljes hazai nyelvét, alaposan kezdé tanulmányozni, — s különösen nagy reformátorunk, gróf Széchenyi Istvánnak a politikai s közgazdászati dolgokban vezéri szövétnekül világitott müveit mély figyelem- és rokonszenvvel olvasgatá, de azért jelesebb szépirodalmi termékeink élvezetét sem mellőzte el. 1838-ban a megyei élet küzdterén már befolyást gyakorolt a szabadelvű követek megválasztására; s az 1839-iki országgyűlésen a főrendek tábláján ő maga is megjelent, s a csekély számú szabadelvű mágnások közt a házon kivül is ellenzéki kört alakított. Ellenzéki szellemben tartott első beszéde nagy hatást idézett elő s egyszerre a felsőházi ellenzék vezérévé avatta őt, mely szerepét mint a