Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Függelék

- 54 — gégét t.i. hogymnltjához és jelleméhez híven akorral haladhasson, hogy nemzetiségét megőrizhesse, s az ország területi épségét a százado kon át fennállott határok k özt fentarthassa. Ama reménye pedig abban összpontosul, hogy valamint Fejedelmeink bölcsessége és nagyszivüsége már többször elháríták a veszélyeket, melyek érintett drága javainkat fenyegeték, ugy a hasonló eredményt ezúttal is Uralkodónknak fogjuk köszönhetni. Eme hit és remény, Felséges Ur, századok folyamában a magyar faj minden érzelmeivel és gondolataival együtt fejlődtek, — ezekből származik a, fájdalom, néha megrendült, de mindig megújult erővel felébredt dynastikus érzelmeknek bensősége és tartóssága;—ezekből csergedez a kegyelet, mely a monarchia egységének fentartásábaB oly gyakran oly döntő sulylyal igazolta magát. — E hit és e remény, nemzedékről nemzedékre örökölje, amaz organicus kapoc3, mely hazánkat a monarchia összegéhez köti. És azért, legkegyelmesb Ur! igaz hűségünk legbensőbb melegével, lelkiismeretes meggyőződésünk teljes őszinteségével, alattvalói kötelességünk teljes érzetében, és végre mint a legfelsőbb felhívás viszhangja esdekelve kiáltunk Felségedhez; Méltóztassék Felséged legkegyelmesebben oda hatni, hogy az ország e hitében erősbüljön,— hogy e reménységét el ne veszíthesse! Sok aggasztja és nyugtalanítja, Urunk király, az elméket; de Felséged bölcsessége csak e rövid előterjesztésünkből is legkegyelmesebben felismerendi, mily természetes, s mily tökéletesen igazolt fájdalmunk, s mily sürgős az orvoslás, melyet állapotaink igényelnek. Az országnak századokon át fennállott iutézvényei közül még csak a vármegyéknek neve él; a hon területi integritásából kiegészítő részek vannak kiszaggatva ; — s hazánk közigazgatási egységét öt (hét) helytartósági osztály megsemmisítette. Mind a politikai közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás terén rég megszokott, egyszerű és olcsó formák helyébe szokatlanok és költségesek léptek. E téreken a magyar nyelv nagy részben már majdnem min ién ágakból ki van, mindinkább ki lesz küszöbölve. A közoktatás terén ugyanazon irány vehető észre. A felsőbb iskolákból a magyar nyelv teljesen száműzetett, a többiben 1861-től kezdve már csak néhány tárgyra akar szoríttatni, és a német mint tannyelv itt is túlnyoinólag behozatni,