Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Függelék

FÜGGELÉK. I. A magyar államférfiak 1850-dik évi emlékirata 1. Ferenc József Ö Felségéhez. Felséges Császár és Király! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn Urunk Királyunk magas trónjához közeledve, jobbágyi hódolatunk és őszinte ragaszkodásunk mélyéből nyilt szót indulunk emelni: kettős öntudat vezérel bennünket. Elsőben is: hazánk komoly helyzetét tekintve, egy mellőzhetlen kötelesség teljesítésének érzete, továbbá azon meggyőződés, miszerint érzelmeket fejezünk ki, mik Magyarhon minden rendű polgárainak keblében élnek; 'egvidorabb erőben élnek ez érzetek, Felséges Urunk! azoknak belsejében, kik Felséged és az Uralkodóház iránti hűségüket, szívben és tettben mindenkor szeplőtlenül őrzék, és soha sem ingadozva, őszintén és tartózkodás nélkül isaierék mindig el Magyarországnak az ausztriai birodabmmali összekö ttetési szükségét és sérthetlenségét; honfiak tehát, az ekként érzők soraiból előlépve, bárha megbizás nélkül is? magukat még sem hihetik ez érzetek hívatlan tolmácsainak. Felséged által önmaga elibe tűzött magasztos életfeladás: befejezni a forradalmat ,és a birodalom létét s szabadságát a korona és az alkotmányos népek egyesített erejével szilárdul megállapítani, nagyszerűsége- s roppant fontosságához képest, minden gondolkodó által kellőleg elismertetik honunkban; és senki sem kétli, hogy e feladat szerencsés megoldása leginkább Magyarországnak, mely csak imént vala véres lázadásnak színhelye, valódi és tartós megnyugtatása által van feltételezve; senki sem vitázhatja el, miképen egy teljesen kibéki-