Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 29 — szagra vonatkoznak nem érdemlik meg, hogy az ember hoszszabban időzzön melleltük! Nem akarom ilt egyébiránt az orosz eszméket taglalni, melyek mindenesetre bö anyagot szolgáltatnának a vitatkozásra. Tűzbe sem akarok jönni annyi nevetséges, maga magát megczáíbló igény miatt, milyenek p. o. az orosz birodalom állítólagos szentsége, és hódítási-, betörési- és világuralmi alapeszméi. Valóban nem volna bajos fölemlíteni hogy, ha létezik is Oroszországban keresztény elv, az elnyomás állapotjában van; és ha van pálmára joga, ez bizonyosan csak a vértanúé lehet, mert meg van semmisítve, le van igázva, az uralkodó egészen keresztényellenes elv által, a gőg, a gyűlölet, a türelmetlenség elve által; a legszentebb jogok folytonos .lábbal tapodásának elve által; minden szellemi függetlenség kiirtásának kegyetlen elve által; ezen önző és aljas elv által, ha csakugyan volt valami fogalma ott még az aljasságnak, a mely páratlan az emberek történelmében, az emberek megvetésére, a vagyon és család folytonos megtámadásaira nézt. Lengyel-, Svédország, a Dunafejedelemségek, sőt Oroszország is tanúskodhatnak erről. Csak Szibéria felé kell nézni! Alig hiszem, hogy ezt a végett népesítették volna meg, hogy a Jézus Christusnak szolgáljanak vele. Hanem csupán csak azt az egyet szeretném bebizonyítani: hogy Oroszországnak úgynevezett szent küldetése nem egyéb, mint keresztes háború a civilisátió ellen. Nézzétek csak., hogy miként kezdi! A bécsi és berlini udvarok szellemét már szintúgy kezébe tartja, ö az irányadójuk, és már úgyszólván nézeteihez képest át is idomította őket. Ez a szerencsétlen fiatal cs . . . . r, mialatt egész Európa előtt saját alattvalói ellenségének, s az idegen szövetségesének hirdeti magát, azon idegen szövetségesének, ki államait megtámadja: nem sejti, hogy ezzel önbukását kiáltja ki, és hogy azon percztöl fogvamelybe, n a kozákok csordáit saját népei függetlenségi sizellemének letiprsáára behvta, meg-