Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 26 — érzelmében egyesülnek, most még több buzgalommal fogják munkájukat folytatni, mint valaha. Abban akár ki is bizonyos lehet, miszerint semmitől sem fognak visszsijedni, hogy czélukat elérhessék. Nagy ég! mi lenne mindezen velünk rokon keresztény népségekből, ha ezen aljas befolyásoknak mindenfelöl kitéve, a mint már szinte most is vannak, elhagyná őket ilyen pillanatban az az egyetlenben egy tekintély, kihez imájukban fohászkodnak! Egy szóval, milyen zavarba ejtené ezen keleti országokat a forradalom harcza, ha kelet törvényes fejedelme, orthodox császárja, még tovább is késnék közöttük megjelenni! Nem, ez lehetetlen . . . Ezredéves sejtelmek nem csalnak. Oroszország, a hitnek ez a birodalma, nem fogja ezen legfontosabb mozzanatában elveszteni önbizalmát, nem fog szerencséjének nagyságától elirtózni, és nem fog küldetésének beteljesedésekor visszalépni. És mikor volt még ez a küldetés oly világos és szemmel fogható mint most? Csaknem mondani lehetne, hogy maga az isten véste föl szikrázó belükkel ezen förgetegek és zivatarok fekete egére. Éjszak oda lesz! Minden összeomlik, minden a közpusztulás mélységébe zuhan: Nagy Károly Európája úgy mint az 1815-iki szerződésé, a római pápaság úgymint éjszak királyságai, a katholicismus úgy mint a protestantismus; a vallás úgyis már rég kiveszett, az okosság oktalansággá változott, rend már nem lehet, szabadság nem lehet, és ezeknek önkezei által összehordott romjain látandjuk a civilisatiót végvonaglásaiban, a mint lelkét kiadja!! És ha ezen közös, rettentő hajótörés közepette ezen borzasztó császárságot látjuk szent bárkaként kitűnni, ki kételkedhetik még küldetésében? 111 e n é k - e, hogy mi, kik g y e r-