Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

- 10 — kibocsátványai által. Alávaló, nem, esküszegö volt akkor, midőn a habsburg-lotharingi ház háromszázados esküjével biztosított magyar constitutiót megbuktatni törekedett, megszegte szavát akkor is, midőn visszavette az örökös tartományoknak 1848-ban Marczius havában tett ígéreteit, és ugyanazon év November havában egy uj chartát octroyált, megszegte szavát még azután is, midőn még ezen octroyált chárta érveiből is lealkudott, és végül egészen megszüntette. — Hütelenül még tulajdon alapelveihez is, bámulatra méltó ingatagsággal, tekintet nélkül a nemzeti érdekekre és közvéleményre, a kormány hol centrálizált, hol decentralizált és ezzel bizonyságát adta határtalan gyöngeségének, és becsületérzése teljes hiányának, nem ijedvén vissza az árulás egy nemétől sem. — Gyűlöletessé tette magát a népek előtt, a birodalom nemzetiségeivel külön külön frigyet kötvén, hogy később mind elnyomhassa őket. — Végül ö adta a halálos tőrdöfést a monarchiái elvnek, megsértvén egyik európai öskorona jogait. Innen van már most, hogy e minisztériumnak, nem lévén életelve, szükségképen az ököljogra kell támaszkodnia, hogy kényszerüljön a félelem despoticus elvét a becsület monarchicus irányának fölébe helyezni. S miután már egyszer ilyen térre lépett, a boszú géniusza így kiált feléje: „Előre, előre, te akartad, már most hát csak előre !w és örvényből örvénybe dobatva, vak rohanását nem tudván csillapítani, görcsösen és hasztalanul vajúdik a kárhozat eme hatalomszava alatt: „Előre!" Önerői már kimerültek, kénytelen tehát a cabinet, idegen szuronyokra támaszkodni. Miután már egyszer a mélység széléig hatolt, tovább is kell mennie, hogy szédítő ölébe rohanjon. Legyen aztán valaki, ki ezen embereknek tanácsolja, hogy megforduljanak, elvüket megváltoztassák, és hogy ezen az áron megmentsék a birodalmat; nem képesek többé erre. — Ezek a Stadionok, Schwarzenbergek stb.