Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 7 — látszik jelen állapotjában biztonságtokat fenyegetni, ha nem féltek persa háborútól, vagy chinai invasiótól Európába (iszonyú számuk miatt,) csak egy feleletet adhattok nekem, hogy: Ausztria legyen gátunk Oroszország ellen. Ez egészen megegyezik múltjával, folytatnia kell játékát, hogy a szerepnek ura maradjon, és ez tökéletesen igazolja vonzalmaitokat. De hát igazán hiszitek-e, hogy Oroszország erőlködnék annyira csak azért, hogy öntörekvéseinek gátot emeljen? Az orosz autokrat e szerint különös értéket tulajdoníthat az európai sulyegyennek, minthogy fennállását önkárára és önérdekei ellen bár, de mégis óhajtja, akarja! Önmaga ellen akar tehát vigyázni magára, mint lelkiismeretes keresztény akarja magától a kísértés daemonát távol tartani? Gátot emelni maga ellen, akadályokat szórni önszenvedélyének útjába, ily módon önmagát feláldozni, hogy a mások előnyének eszköze lehessen, hogy a mások aggodalmait szétüzze, és így szomszédját békében és szerencsében láthassa,mily magasztos erény!! Ez sokkal több a krisztus tanainál, ily valamit soha senki se látott! Az orosz önuralgó nem elégszik meg azzal, hogy felebarátját úgy szeresse , mint önmagát; nem ! felülmúlja önmagát, feláldozza, megsemmisíti magát! Valóban, ez több mint magasztos, ez annyi mint az önmegtagadásig űzni a felebaráti szeretetet, nem! ez az őrjültséggel határos. Ha volna a ki higyje! Tökéletesen igaz tehát, hogy azok, a kik ezen a téren kardoskodnak az orosz intervientió mellett nem veszik őszintébben a dolgot, mint azok a kik constitutionális szempontból védik. Oroszországnak is van történelme- az a politika, melyet eddig oly ritka szilárdsággal kövelett, teljességgel azt hiteti el velünk, hogy ez marad politikája jövőre nézt is. — Mért volna az orosz interventiónak Magyarországban és Ausztriában más kimenetele, mint régebben Lengyelhonban,